Kinevette bizakodó edzőjét a női győztes

Különleges volt megszerezni élete első félmaratoni bajnoki címét?

Abszolút, ráadásul nem is számítottam rá – úgy mentem a versenyre, hogy örülök, ha sikerül a dobogóra érnem. Az edzőm, Káldy Zoltán mondta, akár nyerhetek is, ám kinevettem, mondván, tuti ivott valamit – kezdte Kovács-Garami Katalin (40), a Bp. Honvéd versenyzője, aki 1:18:52-es eredménnyel győzött a nők között a 35. Wizz Air Budapest Félmaratonon.

Miért nem számított rá, hogy sikerülhet?

Nem éreztem magam olyan formában, hogy nyerjek. A karantén vége felé kicsit leeresztettem, motivációmat veszítettem, másfél hónapot ki is hagytam, és elsősorban amiatt indultam, hogy pontokat szerezzek az egyesületnek. Úgy gondolkodtam, nagyon megvernek. Így próbáltam a lelkemet felkészíteni a kevésbé jó eredményre, hogy később ne zuhanjak meg annyira, amennyire lehetne – ám a körülmények kedveztek nekem.

Mit ért ezalatt?

Nem volt nagy tempó, holott azt hittem, Erdélyi Zsófia belekezd az elején, és gyors iramot diktál. Ez elmaradt, négyen-öten együtt futottunk, senki sem akart hosszan vezetni, nekem pedig segített a lassabb alaptempó. Bíztam a hajrában, hogy tudok gyorsabban futni, mivel viszonylag pihentebben érkeztem a végéhez.

Mikor fordult meg a fejében, hogy minden számítása ellenére győzhet?

Úgy nyolc-kilenc kilométer környékén már átfutott az agyamon, de próbáltam csitítgatni magam, mert tisztában vagyok vele, mennyire tud fájni tizennégy-tizenhat kilométernél. Azért megfordult a fejemben, hogy elsőként futok a célba.

Aztán milyen volt a valóságban is megélni?

Szuper! Már csak azért is jó volt megérkezni, mert roppant fájdalmas volt a vége, az utolsó négy kilométeren begörcsölt a lábam, a talpam, és amikor megálltam, előjött. A férjem (Kovács Kokó István olimpiai, világ- és Európa-bajnok ökölvívó – a szerk.) a célban várt. Egyből a nyakába ugrottam, meg az edzőmébe is, közben mondtam, jaj de fáj a lábam. Persze tudom, hogy a fájdalom elmúlik, míg az arany maradandó boldogságot ad.

Tavaly az 1:16:46-os eredménnyel szerzett bronzérem után fogalmazott úgy, jobb lett volna kicsit jobb időt futni. Most mennyire figyelt az órára?

Úgy készültem, hogy legalább olyan jót futok, mint tavaly. Aztán láttam, hogy ez nem az a futás, amelyre készültünk, az egyesületnek és nekem is inkább a helyezés a fontos, így az időt elengedtem. A tempó alapján tudtam, nem lesz fergeteges idő, és inkább az foglalkoztatott, hol érek célba. Az edzőm is mondta, jól tettem, hogy így gondolkodtam.

Milyen jelentősége volt a megcsonkult naptárában ennek a versenynek?

Az év elején még úgy gondoltam, nem készülök rá, a párizsi Európa-bajnokságra akartam eljutni, azt előzte volna meg egy héttel a Wizzair. Aztán törölték az Eb-t, így a nyári pihenő után előrelépett főversennyé, és amennyire két hónap alatt lehet rá készülni, készültem. Gyakorlatilag ez volt az első eseményem, az augusztusi Generali Night Runon kifejezetten csak a felkészülés miatt indultam, nem is pihentünk rá.

Mi a következő?

No igen, a célban én is azt kérdeztem Zolitól, merre tovább. Az október közepi belgrádi félmaratonin szerettem volna rajthoz állni és jó időt futni, ám kétséges, megrendezik-e. A szervezők kapcsolatban vannak egymással, vasárnap azt hallottam, elmarad az április végéről októberre halasztott belgrádi verseny. Pihenő hetet kaptam, csütörtök-pénteken térek vissza a csapathoz, és akkor meglátjuk, mi legyen.

Tanult, merített valamit a koronavírus-járvány miatt átalakult idényből, időszakból?

Sokat tanultam magamról. Nehezen viseltem a bezártságot, hogy nulla huszonnégyben mindenki otthon van, és mindenkit körül kell ugrálni, ám hasznos időszak volt, az emberek magukba nézhettek. Annyira felpörgettük az életet – mi is rengeteget utaztunk, faltuk a kilométereket –, hogy kellett egy stop, amely visszahúz a valóságba, hogy megelégedjünk kicsit, és ne hajszoljunk mindent. Sok család életében nagy vízválasztó lehet, megnézném a statisztikát, hányan váltak el, vagy mennyivel születik majd több gyerek néhány hónap múlva.

Ha jól sejtem, önök nem a válási statisztikát erősítenék…

De nem ám! Voltak nehezebb időszakok, ám inkább az edzést oldottam meg nehezen, nagyon is élveztük az együtt töltött időt.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!