Annyit írtam már a futás sötét oldaláról, hogy úgy döntöttem, most is erről írok. Ezen belül is kedvenc témám a neurózis, nem lehet betelni vele, bár, mint az Idegbeteg Hobbisportolók Társaságának alapítójaként és egyben egyetlen tagjaként hogyan is prédikálhatnék arról, micsoda örömfutás volt ez vagy az a verseny. És most térjünk rá a legális drogokra, amelyeket patikákból, kocsmákból, sima boltból tudsz beszerezni, ha a feszültség már elviselhetetlen.
Természetesen nem bátorítok senkit semelyik használatára, én sem vagyok híve a sörön kívül semminek, házi sámánom meg nincs, aki elűzné a gonosz szellemeket.
Már egy hete nem tudsz aludni a parától, mert a hét végén verseny lesz. Egy-két sör vagy egy pohár bor belefér estére. Nem keverjük, nem indítjuk a reggelt gin tonicos limonádéval. Legalábbis verseny előtt semmiképp.
Bár kevés spirituális, szakrális rituálé létezik, ahol a negyedik dimenzió nem valami gaz vagy ihatatlan lötty elfogyasztásával tárulna ki, esetünkben szerencsénk van, mert elég sok templom található a városban.
Szokás mondani, hogy a zuhanó repülőn nincs ateista, na, szerintem, verseny előtt is megcsappan a létszámuk. Nem járok misére, mindenesetre az atya által elfogyasztott misebor beszerzési helyét érdemes megtudakolni. Ha méltó arra, hogy a Heilige Messe egyik kardinális szereplője legyen, csak jobb lehet, mint a nonstop alsó polcáról felkapott kocsiskadarka.
Ha eddig nem szedted, ne most rohanj a körzetes pszichiáterhez felíratni valami ukrán lónyugtatót. Tudom, anyád Valerianája semmit nem ér. Amúgy az ordibálás és nyomdafestéket nem tűrő káromkodás tök jó lehet, ha nem laknának a háztömbben még vagy kétszázan, így ezt maximum a civilizációtól távol, valami dzsindzsásban lehet abszolválni hörgős halálmetálra.
Harminc négyzetméteren kapcsolj be meditációs zenét, gyújts füstölőt, helyezd magad kényelembe, és próbálj minél jobban ellazulni.
S e nagy lazulásban képzeld el a versenyszituációt, ahogy könnyedén suhansz, mint a szél, és miközben haladsz előre, „lemészárolod” a mezőnyt, s a hőségben szinte érzed is, ahogy a rád fröccsenő vér hűsíti a bőröd, miközben megfogalmazod, hogy mindez ártalmatlan képzelődés, de azért a nemsokára esedékes vacsora húsos felét inkább műanyag késsel vágd össze.
Már tíz éve leszoktál, de most, a nagy pánikban rád tört a vágy, hogy elpökkints mondjuk egy kartonnal, ráadásul fater a konyhaasztalon hagyott egy csomag lantos Malbit. Most lehetne írni, hogy mit szívj inkább, de ha már mindenképp valami pótcselekvésre van szükség a versenyt megelőző napokban, egy hasonlóan káros szenvedélynek hódolok: zabálok, mintha nem lenne holnap.
Igen, legalább hatvan kilóval többnek látom magam a tükörben, de a tüdőm legalább kátránymentes, bár már annyira tele van pollennel és egyéb gazzal, hogy nem hiszem, hogy a füstféléknek jutna hely.