BOGI BLOGJA Futóorr, avagy a cipőkről szagszerűen

Egy szag többet mond minden szónál. Ha futócipőről készülünk szagmintát vételezni, rengeteg információhoz hozzájuthatunk annak tulajdonosáról, anélkül, hogy bármi előzetes ismeretünk lenne az illetőről.

Az analízis kivitelezését óvatosan vigyük véghez, mivel rettentő hülyén festhet, amint a tulaj épp cipőszaglászás közben buktat le minket az előszobában.

SZÍNES, SZAGOS

A tárgyat még nem koszolta be az út mocska, illata tipikus új cipős, amitől minden sportolónak kicsit feláll… Legszívesebben sose húznánk fel, blaszfémia egy ilyen tökéletes szín- és illatorgiát bemocskolni a föld porával és testnedvekkel. A tulajdonosról nem sok mindent tudunk meg, csak azt, hogy vett egy új cipőt, meg talán fut, de ki a francot érdekel, amíg módunkban áll inhalálni a „frissensült” futócipő illatát.

SZÍNTELEN, SZAGTALAN

Nem igazán retkes, nem is büdös, mégis látszik, hogy már használatban volt. A gazda minden bizonnyal az aszfaltot részesíti előnyben, de erre, mondjuk, a cipő talpáról is rájöhettünk volna, de az úgy túl egyszerű lenne.

Továbbá, vagy csapadékmentes időben megy ki futni, és olyan szerencsés a genetikája, hogy nem izzad, vagy rendszeresen mossa.

Tehát egy tisztaságot és higiéniát előnyben részesítő egyedről van szó, aki még nem vetemedett olyan alantas cselekedetre, hogy a bokrok közt szabaduljon meg a tegnapi lecsótól, hanem úriember módjára bekönyörgi magát a legközelebbi létesítmény retyójára.

PÁLPUSZTAISZAGOS

Már a kecóba belépve félig lerohad az arcod az oldalról érkező penetráns szagtól. És ha csak egy cipő lenne a bűz forrása, de van vagy tíz! A tulajdonos egyértelműen egy pózer, aki előtérbe helyezi az összes retkes topánját (és csak azért lehet felismerni, hogy ez talán cipő, mert abba fészkelte be magát a tulaj allergiás macskája), demonstrálva, hogy ő a helyi hegyi terminátor.

Nyáron a bűz termelése egyszerűbb, de az erdőben direkt tett egy tíz kilométeres kitérőt, csak hogy találjon egy saras pocsolyát, amelyben Peppa malacként ugrálhat, majd előadhassa a vasárnapi ebédnél a szokásos nagy halált.

ANTIK MŰREMEK

Sokadik szagminta alapján sem lehet friss izzadságmintát felfedezni, inkább enyhe dohos illat lengi körül. Színe, állaga megkopott, de – hopp-hopp! – amott látni egy zokni szövetmintájának ködös vonalait, tehát az inkriminált tárgyat nem olyan régen még használták. A tulajdonos a nyolcvanas években szerezte be az akkori legújabb modellt, és azóta is ragaszkodik hozzá. Nem rendszeres futó, versenyeken nem igazán szeret indulni, így a cipő negyven év után is bírja a strapát, és bár egy-két lábujj itt-ott már kilóg, ezekben a vészterhes időkben ne luxizzunk.

KICSIT SZÍNES, KICSIT SZAGOS

Hiába elemeztük végig a topánt gyanús jelek után kutatva, lehet, kénytelenek leszünk megelégedni azzal a nyugtalanító gondolattal, hogy a cipő tulajdonosa – egy normális ember.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!