„Éppen Fűzfőn vagyok, szakad az eső – szólt bele a telefonba Csécsei Zoltán, aki szombat reggel 7 órakor vág neki a privát Ultrabalatonnak. – Nem szeretném, ha szombaton is esne, nem örülnék, ha tocsogna a cipőm a víztől, és a lelkemet se érintené jól. No meg a biciklis kísérőim is nagyon eláznának, szóval bízom a jobb időben.”
A januárban három futópados világrekordot felállító Csécsei Zoltán a koronavírus miatt meghosszabbított alapozással tudta le a tavaszt, rengeteget edzett, december 22. óta 5500 kilométert futott, és az állóképességét tekintve kirobbanó állapotban van. Csakhogy.
„Fáradt vagyok, fáj a fejem, fáj a lábam, »tök jó« előjelek – jegyezte meg Csécsei Zoltán, akinek két hete jelentkezett fájdalom a lábában: van egy ín, extensor digitorum longus a neve, hat végződése van, öt a lábujjakhoz, egy pedig a lábközépcsonthoz. A lábfej emelésében vesz részt, a lábujjakat húzza a boka felé, ennek az ínhüvelye gyulladt be. – Nem javul egyelőre a sérülésem, pedig a héten csak két könnyűt futottam. A gyógytornászom betapelt, mentálisan biztosan összekapom magam, de a testem akaratát nem tudom majd felülírni.”
Csécsei Zoltán ennek ellenére eltökélt, mosolyogva mondta, hogy a pályacsúcs a célja, majd hozzátette, mindenképpen egyessel kezdődő időt szeretne, egyéni csúcsot akar dönteni, különben „nincs értelme” a futásnak.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!