Bogárdi Szilvia: „Az UB a szívem csücske”
Bogárdi Szilvia első szóra, lelkesen mondott igent megkeresésünkre, hogy legyen tagja honlapunk sztárváltójának az NN Ultrabalaton-Nemzeti Sport virtuális futáson.
„Még szép – jegyezte meg a 2018-as esemény női győztese. – Klassz, hogy másokkal együtt csinálunk valamit, az Ultrabalaton egyébként is a szívem csücske. Futottam még a kétnapos verzióban, csapattal, majd párban és egyéniben is. A két évvel ezelőtti verseny a hab a tortán, a »sosem felejtem« kategória.
Az idén a párom, a szintén futó Jakabházy Miklós egyéniben akart indulni, én pedig kerékpárral kísértem volna. Ha szabad, ebben a virtuális váltóban együtt teljesítjük a távot. Ez az időszak nem a rekorddöntögetés ideje, de jó lesz ilyen módon emlékezni az Ultrabalatonra. Ráadásul milyen klassz poén a staféta, indulok, amikor jön egy telefon.”
A felkérés némi versenyhangulatot csempész Bogárdi mindennapjaiba – amelyek egyáltalán nem a nyomás, a teher, a kényszer jegyében telnek.
Az ultrafutót már tavaly ősszel bokasérülés kínozta, amely rányomta a bélyegét a 24 órás világbajnokságon nyújtott teljesítményére. Többféle gyógymóddal próbálkozott, miközben az edzettségből sem akart veszíteni, ám az egy lépés előre, kettő hátra módszer nem volt tartható – végül a pihentetés segített.
Januárban érezhetően javult az állapota, így óvatosan tervezve márciusban lisszaboni félmaratoni, majd csehországi 100 kilométeres verseny következett volna. Csakhogy ezeket lefújták a koronavírus-járvány miatt, Bogárdi pedig önkéntes karanténba vonult: otthonában, Vértesszőlősön távmunkában dolgozik.
„A tavaszra tervezett bostoni és londoni maratonit is elhalasztották, ezzel lett volna meg a hat csillagom – folytatta a futó. – Ugyanakkor már lefújták a száz kilométeres vébét, a huszonnégy órás Európa-bajnokságot, aztán eltolták a berlini maratonit.
Utóbbin nem akartam indulni, de jelzi, minden képlékeny, szóval részemről elengedtem az évet. A karantén arra is jó, hogy kicsit lelassítsam az életemet, és ne érezzem magamat űzött vadnak.
Eddig nem tűnt fel, de ahogy itthon vagyok, rájöttem, belefáradtam a munka, edzés, egyéb feladatok jelentette feszített ütembe.”
Megbeszélte trénerével, hogy „parkolópályára” teszi magát, azaz nyomás és konkrét edzésterv nélkül, élvezetből fut. Ha kedve tartja, megáll, és fotózza az állatokat, máskor otthon kertészkedik, ami kellően megerőltető tud lenni.
„Nem is tekintek a jövőbe, csak megdolgoztatom magamat, így teremtem meg az egyensúlyt az életemben. A párom sokszor fut erdőben, tökéletesen ismeri a környéket. Együtt futunk, felhívja a figyelmemet mindenre, sokszor látunk állatokat, őzet, vaddisznót vagy szarvast. Nem mondom, hogy rossz – élvezem!”
Az Ultrabalaton 2018-as győztese hisz benne, hogy mindenki tanul a járványhelyzetből, és rájön, mi igazán fontos az életben.
„Egyébként ha motivációra van szükségem, az UB-pólómat szoktam felvenni.”
Aki teheti, fusson a sztárváltóval, fusson ismerőseivel!
Természetesen minden futót arra biztatunk, ha teheti, szóljon ismerőseinek, szervezzen csapatot, és a május 15-i hétvégén társaival – telefonos váltással, de természetesen igazi futással – teljesítse a 221 kilométert, majd számoljon is be róla a [email protected] oldalon. Részletek ebben a cikkben.
Lányai is segítették, hogy teljesíteni tudja az UTMB-t
