Április 19-én rendezték volna a Bécsi maratonit, a koronavírus-járvány miatt azonban elmaradt Ausztria legnagyobb ilyen jellegű sporteseménye, amelyre 130 országból mintegy 45 ezer résztvevőt vártak.
Korábbi cikkünkben Wolfgang Konrad főszervezőt idéztük, aki interjút adott a Vienna Marathon hivatalos oldalán. Ebben többek között érzelmi hullámvasutazásról, gazdasági károkról és az emberiségre váró jövőről beszélt.
Az elmaradt esemény „emlékére” a hivatalos honlap legutóbb „Ilyen lett volna” címmel terjedelmes összegzést jelentetett meg. Ebben kiemelte, milyen felfokozott várakozás előzte meg a rendezvényt, mennyi újdonsággal készültek, és mennyire sajnálatos, hogy futók ezrei csalódtak, miután kevesebbek lettek egy álommal.
Zárásként az is kiderült az írásból, hogy a szervezőkben felvetődött egy kvázi „virtuális esemény” lebonyolításának gondolata, vagyis olyan futóversenyt rendeznek, amelyen mindenki betartja a távolságtartás szabályait. Belátták ugyanakkor, hogy nem sok értelme lett volna, ráadásul szembement volna a koronavírus-járvány megfékezésére tett erőfeszítésekkel.
A Der Standard című lap szerzője, Thomas Rottenberg (szintén a futás nagy szerelmese) így is rengeteg maratoni futóval találkozott és szólaltatott meg április 19-én. Volt közöttük olyan, aki az eredetileg megadott útvonalat teljesítette, más csupán egy töredékét, s látni lehetett olyat is, aki az idővel történő versenyzés helyett családtagjaival élvezte a testmozgást.
A riportból kiderült: egy fiatal nő hosszú-hosszú hónapokig készült a maratoni táv teljesítésére, és mert kihívás nélkül maradt, barátja saját kezűleg készített neki befutóérmet, amelyet a futóedzése végén adott át. Mást hajtott a versenyszellem, neki a barátai tartották az átszakításra váró célszalagot – amely vécépapírból készült.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!