Kezdőként a futópadon: mennyire éri meg?

Február elején vettünk egy futópadot. Egyáltalán nem azért, hogy majd milyen jó lesz járvány idején odabent izzadni, sokkal inkább a tél viszontagságaitól akartuk magunkat megkímélni – még ha az újfajta módi szerint nagyobbrészt ebben az évben is elmaradt a tél. Ám mivel most a futópad tényleg kincset érhet, főleg, ha rosszabbodik a helyzet, néhány jó tanács azoknak, akik ezekben a napokban gondolkodnak hasonló beruházásban.

Elöljáróban csak annyit: februárig nem láttam közelről futópadot, egyetlen másodpercre sem próbáltam ki, bár kétségtelen, az elmúlt évben a szokásosnál jóval többet futottam – de kizárólag odakint. Az alábbiakban így egy „félhaladó” futó, de egy teljesen kezdő futópados kocogó tapasztalatait olvashatják.

Hol vegyünk? Februárban még könnyebb volt erre a válasz, félő, hogy most már sokaknak elég annyi: ahol tudunk. Ma már célszerűbb rendelni, nem annyira szerencsés személyesen elmenni, pláne kipróbálni. Rengeteg cég kínál most is futópadot, hosszabb-rövidebb kiszállítással, némi netes keresgélés után még ma is lehet megfelelő színvonalú padot találni. Hogy a megfelelő színvonal mit jelent? A legalább középkategória aligha hátrány, ha az a cél, hogy a járvány után is, akár még évekig odabent edződhessünk.

Milyet vegyünk? Túlsúlyosabb futók azért nézzenek rá a leírásra, hogy hány kilóig üzembiztos a szerkezet. Száztíz kilósan egy olcsóbb példányra ráállni nem feltétlenül jelent tartós megoldást.

Elsőre nem gondoltam volna, de nagyon nem mindegy, mekkora a szélessége: nem is feltétlenül azért, hogy befér-e a kisszobába, hanem még egy szélesebb padnál is nagyon könnyen a szélére lehet lépni, miközben balra pillantunk a tévére vagy jobbról kiabál a gyerkőc.

Kevés már manapság a katonaviselt sportember, aki képes félrefordított fejjel is díszlépésben maratonizni... Az sem hátrány, ha előre beprogramozott lehetőségekből lehet választani – ugyanakkor mégsem mondanám létkérdésnek, jó harminc alkalomból eddig csak egyszer próbáltam ki. Az egyes, azaz a legkönnyebb program komolytalannak tűnt, mondtam magamban, kezdjük az ötössel (harminc fokozat van rajta): hat percig átkozódtam, hogy ez is milyen lassú, három percig mosolyogva futkároztam, aztán amikor hirtelen felugrott hatperces ezrek fölé hegymenetben, akkor köszöntem, aznapra elég volt.

 

 

Hova tegyük? Ahova befér – tényleg nem apró, a dobozát is fél óráig tartott összevagdalni... Lakótelepi lakásban az alattunk lakó polgártársnak azért lehet egy-két csúnyább szava, főleg, ha estefelé döngetjük, mert a zaj önmagában sem kicsi, hát még ha egy lelkes mázsás úriember is ütemesen trappol. Elfelejtve a nappali átrendezését, mi most a tévével szinte szemben tettük le, feliratos filmeket még nézni is lehet, ha már úgysem nagyon halljuk – így viszont éppen az ablak van a futópad mögött, ami annyiból nem szerencsés, hogy egyetlen pillanatnyi elbambulás után hirtelen odakint találjuk magunkat. Igaz, van egy biztonsági csipesz, amelyet a nagyon kezdők akár a ruhájukra is akaszthatnak, mert ha kirántjuk a csipeszt, azonnal leállítjuk a futópadot. Élesben még nem próbáltam ki, jobb a békesség, elég hideg van éjszakánként.

Hogyan kezdjük? Bátran. Persze ezt könnyű mondani, hiszen aki még sosem állt futópadon, néhány másodperc alatt tengeribetegnek érzi magát. A szakemberek tanácsa, hogy csakis működő padra álljunk, amíg a beállításokkal szöszölünk, addig a két szélén kialakított taposóra tegyük a lábunkat. Ugyanígy használat után, előbb lelépni, csak aztán leállítani (vagy esetleg néhány percet alapjáraton futtatni). Egy-két alkalom után már tekinthetjük magunkat annyira profinak, hogy akár a kartámaszt elengedve fussunk, de biztos lesz olyan, aki azonnal úgy érzi, kiszalad a talaj a lába alól. Ez mondjuk érthető, mert valóban kiszalad. Amikor pedig túlélve a napi penzumot lekászálódunk a futópadról (főleg, ha nagy merészen ötperces ezrekkel fejezzük be), a biztos talajfogás érdekében nem árt nagyon odafigyelni.

Milyen gyorsan fussunk? Lehetőleg gyorsabban, mint Csécsei Zoltán, akkor egyből világrekorderek leszünk. Általánosságban talán elmondható, hogy a kinti futótempónkat kezdőként nem mindig tudjuk majd tartani. Furcsa, amikor nem kell átlépni egy gödröt, nem húzhatjuk ki magunkat a szembe jövő futó láttán, nem kell megállni a piros lámpánál. Egyáltalán nem könnyű tízpercekig elvileg pontosan ugyanazzal a sebességgel futni (persze könnyen állítható a tempó, ha már nem bírjuk). A monotonitás kemény ellenfél, talán célszerűbb akkor edzeni, amikor más is van otthon, mert ha filozofikus vitákat nem is folytathatunk feleségünkkel, jó esetben nyomon követhetjük, ahogy elkészíti a vacsorát.

Mennyi időre tervezzünk? Ha már veszünk egy gépet, lehetőleg évekre. Ha odafigyelünk rá, nem a macska alszik rajta, és nem a gyerek használja tankparkolónak, ha betartjuk a maximum jó egyórás edzésidőt, sokáig kitarthat (szakember talán nem is kell hozzá, de néhány havonta érdemes ellenőriznünk). A mostani nehezebb helyzetben pláne felértékelődhet egy futópad.

Kezdő futópadosként, túl százhúsz kilométeren azt mondom, teljesen bevált. Biztos, hogy ezekben a hetekben nagyon felmegy a kereslet, talán még a főszezonnak számító telet is túlszárnyalja – aki teheti, gondolkodjon el, sajnos nem kizárt, hogy még a nyáron is sok szempontból jobb lehetőséget nyújt a Margitszigetnél.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!