Varga Csaba: most állok készen az Everestre

Miért esett a választása a Mount Everestre?
Amióta tavaly visszajöttem a Dhaulagiriről, az járt a fejemben, ha lesz rá lehetőségem, megpróbálkozom a Mount Everesttel. Ennek több oka is van, az első, hogy ez a világ legmagasabb hegye, ami mindig vonzó, másrészt pótlólagos oxigén nélkül magyarok még nem mászták meg. Harmadrészt pedig idén van a Nemzeti összetartozás éve, a trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulója, ami határon túli magyarként nekem talán többet jelent, mint másoknak. Ez pluszmotiváció, hiszen így ez a témakör is szélesebb publicitást kaphat. Azt szeretném üzenni ezzel a határon túli magyaroknak, hogy igenis vállalják az identitásukat, a nemzeti hovatartozásukat.

Ön eddig a Manaszlu csúcsán állt a legmagasabban, 8163 méteren, az Everest viszont 8850 méter magas. Nem érzi ezt túl nagy ugrásnak?
Ha röviden kellene felelnem, akkor valószínűleg az. De most állok rá készen, számomra ez a következő logikus cél. Az expedíció jelentősebb anyagi hátteret igényel, de szponzorom, a Kalifa segítségével megkaptam ezt a lehetőséget, és bolond lennék nem kihasználni. Érzem magamon, hogy meg tudom csinálni. Lehet, nagy ugrás ez a Manaszlu után, de vannak rá példák a hegymászó-történelemben, hogy ez nem feltétlenül akadály. Más is vitt már véghez hasonlót.

Kire gondol?
Például Reinhold Messnerre, aki 1978-ban feljutott pótlólagos oxigén nélkül, pedig előtte ő is csak kisebb nyolcezreseken, a Nanga Parbaton, a Manaszlun és a Gasherbrum I-en járt. Vagy ott van a baszk Alberto Inurrategi, aki a legmagasabb nyolcezresekkel kezdett. Persze lehet fokozatosan is mászni ezeket a hegyeket, de lehet úgy is, hogy belevágunk a nehezébe.

Erőss Zsolt is csak a Nanga Parbaton járt az Everest előtt. Nekem ez lesz a kilencedik himalájai expedícióm, és egyet biztosan tudok: minden hegy más.

A felkészülése miben volt más, mint eddig?
Tudatosabban edzek, mint eddig. Mivel nagyon jó állóképességre lesz szükségem, nagyobb távokat futok, hetente összesen több mint száz kilométert, több erőnléti edzést és crossfittréninget végzek, valamint terhelésnél különböző légzéstechnikai gyakorlatokat is, amelyek segíthetnek, különösen a csúcstámadásnál.

Ezek a gyakorlatok eddig nem voltak gyakoriak a hegymászóknál. Ön szerint miben tud segíteni?
Apró dolgokban, a légzés rendezésével, ami akár néhány százalékot is hozzátehet a teljesítményhez, ez az Everesten rengeteget jelenthet. Segítségével a regenerálódás is gyorsabb lehet. Ebben Ágh Csaba erőnléti edző segít nekem, aki többek között dolgozott a 2016-os riói olimpiára készülő magyar cselgáncsválogatottal, és Mányoki Attila extrém hosszútávúszóval is.

Visszatérve az Everestre, gondolkozott azon, hogy a déli oldalon próbálkozik?
Mindkét oldalnak, az északinak és a délinek is vannak előnyei és hátrányai, ezeket mind mérlegelnem kellett. Sokat számít, hogy az északi oldalon kicsit stabilabb az időjárás és hatezer-négyszáz méteren van felállítva az előretolt alaptábor, ahol jól lehet pihenni és regenerálódni, és igazából én mindig is onnan szerettem volna feljutni a Mount Everest csúcsára, meglátogatva Tibetet és Kínát is. A déli oldalra azért sem szívesen mentem volna, mert egyrészt egyre veszélyesebb a Khumbu-jégesés, másrészt hatalmas sorok vannak a csúcsrégióban, sokat kell várni, ami nekem rengeteget számít, mivel pótlólagos oxigén nélkül mászom.

Északon nincs ilyen tömeg, ami még akkor is fontos szempont, ha maga a csúcstámadás egyébként hosszabb.

Mikor indul?
Április elején érkezem Katmanduba, Nepál fővárosába, onnan Lhászába indulok, majd autóval és gyalog megyek tovább. A végleges terv a helyszínen derül ki, hiszen minden a körülményektől és az időjárási ablaktól függ, de előreláthatóan május végén kerülhetek csúcstámadó helyzetbe.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!