Jó napot, ez itt már az Alpok? A Déli-sark? Na mindegy, maradok!
Van pár meleg cucc, bár egy pár vastagabb gatya, a herelengető mellé meg egy kabát még elkélne. Itt meg, ahogy látom, nincs még egy sarki közért sem, nemhogy pláza. Ott, abban az igluban van a fókaparty? Okés, akkor bekenem magam kézműves vazelinnel, jobban csússzak, bár az úszógumim még fűt egy kicsit, de van azért itt vodka, barátom. Azt mondd még meg mikor van a rajt? Reggel kilenc?
Azért még szólj előtte, mert ahogy elnézem, itt túl sok különbség nincs a napszakok között, hogy bírjátok ezt az állandó, retinaszaggató fényt, mondom én, ezt télen kellene rendezni.
Az igluban már sül a welcome fóka.
Jó napot, vegán menüt kérnék! Nincs? Jó, akkor szopogatom kint a jeget, úgysem ildomos verseny előtt bezabálni. Esetleg ha egy kis meleg víz akad, összedobnék egy Vifon-levest. Igen, ez ott fenn a messzi északon a csóró egyetemisták utolsó mentsvára a hó végén, hogy ne haljanak éhen. Én is hordok mindig magamnál legalább egy-két tasakkal.
Tudom, más óvszert hord magánál, de az én koromban meg sportomban már változnak az igények.
Útközben gyönyörködhetünk a festői hóban – és én meg azt hittem a csepeli bekötőútnál nincs ingerszegényebb környezet.
Hahó, hahó, itt egy pont!
Az ember (vagy mi) vagy elaludt vagy megfagyott, így az Ózból tanulva végig a sárga köves úton, avagy itt követni a pingvineket.
Vagyis követni kellene, de ezen időjárási körülmények közepette, amikor már fájdalmat sem érzel, mert már az is lefagyott, eléggé demotiváló, hogy egy kétszáz kilós császárpingvin simán lesprintel.
Mit nem látok! A célkapu! Volt, mert összeroskadt. Nem fogad senki. Fura ez, legalább a tiszteletet megadhatnák, ha már beértem. A pofátlanság netovábbja.
Jó napot, estét, vagy reggelt, nem tudom mi van, de itt volnék!
Hol a póló? Hogy három órája volt a rajt? Hát ellőtték a startszigonyt. Azt vadászatra használják?
Egy Vifon-levest azért kaphatok?