BLOGRA FUTOTTUNK A magyarok tudnak sokat futni!

Hihetetlen szeptemberen vagyunk túl! A Spartathlonon óriási magyar siker született, győzött Maráz Zsuzsanna és Bódis Tamás, Csécsei Zoltán második lett: a magyar emberek melle dagadt a büszkeségtől! Természetesen megnéztem videón futóink célba érkezését, megkönnyeztem, ahogy Leónidasz király szobra talapzatának megérintése után a magyar zászlót kifeszítve vették át a díjakat. Nincs mese, ultrásaink ismét letették a névjegyüket, mi, magyarok valamit nagyon tudunk hosszútávfutásban. A 246 kilométeres Spartathlon megnyerése, a második hely és egyáltalán a célba érés hatalmas teljesítmény, csak gratulálni lehet hozzá!

A Spartathlonnal szinte párhuzamosan rendezték meg a Spar Budapest Maratonit, s ez ügyben említést kell tenni a „hazai” sikerről is, ugyanis Borza-Tóth Zsuzska kolléganőnk harminc kilométert teljesített stabil, nagyon jó tempójú futással, úgyhogy nagyon büszkék vagyunk rá!

ROBOTLANY.BLOG.HU

Nem mindennapi beszámoló született a Spar Budapest Maratoniról. Lukoviczki Réka története a csupasport.hu olvasóinak is ismerős: huszonegy éves koráig gondtalanul élte a fiatalok életét, rendszeresen sportolt, futott, mígnem egy autóbalesetben olyan súlyosan megsérült, hogy az egyik lábát amputálni kellett. Azóta sok idő eltelt, Réka nagyon erős lány, s olyan műlábat kezdett használni, amivel futni is lehet, hiszen nagyon hiányzott neki ez a fajta mozgás.

A „robotlány” – ahogy hívja magát – indult a Spar Budapest Maratonin a Suhanj Alapítvány színeiben, és teljesítette az öt kilométeres távot! Minden elismerésünk, gratulálunk és nagyon sok örömfutást kívánunk a továbbiakban!

SZŐKE NŐ FUT AZ ERDŐBEN (Facebook)

A szerző nem kis célt tűzött ki maga elé, a negyvenedik születésnapját a Vérkör lefutásával szeretné megünnepelni, teljessé tenni, erre készül most. A Vérkör hetvenhét kilométeres teljesítménytúra, 1600 méteres szintemelkedéssel, tehát nem kis kihívás, azonban a bejegyzés szerzője tudatosan, kitartóan készül rá!

21097KK.WORDPRESS.COM (blog)

Koffein kapitány bár szárnyal az utóbbi időben – már ami a futást illeti – , sajnos a térdfájás ha jön, akkor borít minden edzéstervet. Ennek margójára írt bejegyzését olvashatjuk a szerzőnek!

WITHOUTCATHARSIS.BLOG.HU

A szerző a Meteor 50 TT túra útvonalat teljesítette, ez közel ötven kilométeres táv, 1540 méter szintemelkedéssel, tehát nem gyalog-galopp (bár volt olyan pillanat, mikor úgy érezte): útközben szerencsére fotózott is, így képekkel illusztrált beszámoló készült!

FUTNIMENTEM.HU

Evetovics-Balla Hajnalka bejegyzése nagyon időszerű, sokan küzdünk most mindenféle nyavalyával. Kérdés, hogy ilyenkor eddzünk vagy ne eddzünk? És mi az a nyakszabály? Itt találtam még egy érdekes bejegyzést, ami sokunkat érint, miszerint, ha valamiért meg kell állnunk edzés közben, akkor le kell állítani az óránkat vagy sem?

MIRŐL ÍR A FUTÓBOLOND?

Táplálkozás verseny előtt: vágjunk neki teli tankkal!

 

KREMLICZA LEVENTE

Hét végén rendezik a Vadlán Ultra Trailt, ami idén a leghosszabb versenyem lesz: száznyolc kilométer vár rám több mint 3200 méter pozitív szintemelkedéssel. A verseny előtti napokban – főleg ilyen hosszú táv esetében – a táplálkozás kiemelten fontos, úgyhogy ezúttal arról írok, hogyan készítem fel magam a kihívásra.

Hat nappal a verseny előtt csökkentem a szénhidrátbevitelem, főleg zöldséget és húst eszek, több vizet iszok, s emellett igyekszem sok ásványi anyagot is bevinni. Mindezt általában három napig csinálom, hogy a szerveztem „kiéhezzen” a szénhidrátra, s a magas fehérje- és vitaminbevitelnek, illetve a több pihenésnek köszönhetően tudjak regenerálódni megfelelően. Merthogy ilyenkor a regeneráció az egyik legfontosabb tényező (persze általában is elég fontos).

A harmadik nap után elkezdem növelni a szénhidrátot, és csökkenteni a húsfogyasztásomat, ilyenkor kerülöm a zsíros ételeket. Ez azért hasznos, mert a húst emésztő enzimjeim termelése normalizálódik, a belekből kiürül a többletfehérje-bevitellel járó „húsmaradék”, és az utolsó nap nagy zabálásai sokkal könnyebben emésztődnek meg. S ha már itt tartunk... Az utolsó nap eljönnek a hatalmas evések, de nagyon odafigyelve: sok zöldség, sok összetett szénhidrátforrás, például zab, köles, chiamag, rizskása. Ekkor húst is eszem, de módjával, s csak száraz csirkemellet, minél kevesebb zsiradékkal. Zsírt inkább olajos magvakból próbálok bevinni, hogy az esszenciális zsírsavak az emésztésem terhelése nélkül segítsék a zsíranyagcserém működését.

A folyadékbevitelem ekkor elérheti a napi négy litert is, de ez húsz órával a verseny előtt már kezd csökkenni. Sima víz mellett elektrolitokkal teli hipotóniás italt iszom, hogy a rajthoz már úgy álljak oda, minden ásványi só, vitamin és tápanyag maximálisan fel legyen töltve a szervezetemben, és teli tankkal vágjak neki a nagy kihívásnak.