Női előretörés a maratonikon

Ha van olyan sportág, amelynél nem számít a kor, az a futás. Ha van olyan sportág, amelynél nem feltétlenül számít a testalkat, az a futás. Ha van olyan sportág, amelynél egyáltalán nem számítanak a nemi szerepek, az a futás.

Persze inkább az amatőr válfaja, mert a fiatal sportolók sokkal jobb iramban futnak, mint a veteránok, ahogy a vékonyabb felépítésűeknek jóval könnyebb a hosszú távokon jól teljesíteni, míg az élsportoló férfiak jobb időket érnek el az élsportoló nőknél.

Ellenben a hobbifutók között teljesen eltűnnek a különbségek, és ne frusztrálja az erősebb nem képviselőit, ha egy hölgy könnyedebben mozog, gyorsabban fut náluk, inkább örüljenek. Az persze nem baj, ha ez jobb teljesítményre ösztökéli őket, sőt!

Mindenesetre a futásban könnyedén meg lehet élni a nőiességet, az erős nő manifesztumát. Hogy ez mennyire így van Magyarországon is, ékes példája, hogy meredeken emelkedik a hölgy résztvevők létszáma a Spar Budapest Maraton versenytávjain.

„A félmaratonin most már negyvenöt-ötven százalékos a hölgyek aránya – ismertette a részleteket Kocsis Árpád, a Budapest Sportiroda versenyigazgatója. – A maratoni távon még harminc százalék alatti ez a szám, de megtöbbszöröződött az elmúlt években. Tíz-tizenkét kilométerig általában – bár nem sokkal – többen vannak a női futók, ez azért érdekes, mert ezelőtt tizenöt évvel tíz kilométeren is még tíz százalék alatti volt a számuk. A hölgyek domináns szerepet kaptak a futóversenyeken, ami nagyon jó, mert Monspart Sarolta éveken keresztül mondta, hogy a hölgyeknek, mint a család karmesterei, találniuk kell időt önmagukra, nem lehet, hogy a család kizsákmányolja őket, kell szakítani időt a sportra, a kikapcsolódásra.”

Kocsis Árpád hozzátette, a futás előnye, hogy reggel ötkor és délután kettőkor vagy bármilyen másik időpontban lehet űzni, tehát rugalmasan igazítható a családhoz és a munkához.

Fotó: Csiky Gergely Színház