Maradjon a futás feltöltődés

Vágólapra másolva!

2019.09.25. 09:21

Címkék

Hétköznapi ember Michtiov Emese, ám a története tanulságos, mert kiderül, a futást nem is annyira az eredményekért, hanem a kikapcsolódásért érdemes űzni – a háromgyermekes anyuka sztorija.

A terepfutók közösségén belül egyre ismertebb lesz Michtiov Emese, mégpedig a remek eredmények apropóján: első helyet szerzett a Budapest Urban Games tíz kilométerén, az Intersport terep-félmaratonin a női bronzérem lett az övé, a Grossglockner Ultra-Trail 50 kilométeres távján, a Kalser Tauern Trailen tizenharmadikként futott célba, míg a Zemplén Trailen kategóriaelső lett.

„Mindig sportoltam, de az igazi örömöt a szabadban végzett mozgás adta – válaszolt Michtiov Emese, a szokásos »Honnan jött a futás«? kérdésre. – Huszonegy évesen aerobikórákra jártam, a terem ablaka éppen a Vasas atlétikai pályájára nézett, és kedvet kaptam, hogy fussak néhány kört. Ezekből a kis kocogásokból lett lassacskán öt-hét kilométernyi edzés.

Nem sokkal később már a férjemmel terepen futottam. Először a Normafán, később a Hármashatár-hegyen. Kismamaként is kocogtam, ameddig jólesett.

A gyerekek születése után pedig el-eljártam a »Kedd Esti Szesz« futásaira. A futás jelentette az »énidőt«, a szabadságot és a feltöltődést, a közösséget és a barátokat, nem beszélve az állóképességem javulásáról.”

Emese az idén kezdett maratoni táv felett futni, és mint kiderül, a terepversenyek lendítették az új kihívás, az ultratáv világa felé.

„Tavaly ősszel futottam az első terepmaratonimat a Zemplén Trailen, nagyon megtetszett ez a fajta kihívás, s az élmény hatására elkezdtek érdekelni a hasonlóan nagy kihívást jelentő versenyek. Az ősszel beneveztem az Ultra-Trail Hungary ötvennégy kilométeres távjára. Sajnos egy sérülés miatt csak márciustól tudtam készülni a júniusi versenyre. A pünkösdi, hirtelen jött melegben a táv eleje nem indult jól, de a második felétől kifejezetten élveztem az útvonalat, a hangulatot és persze azt, hogy amikor azt gondolod, az erőd tíz kilométer lefutására sem elegendő, valahonnan merítesz a tartalékaidból a folytatáshoz, és amikor beérsz a célba, feledhetetlen élménnyel gazdagodsz.”

„Azt éreztem, minden passzolt, még az időjárás is, a frissítés, a terep változatossága pedig kedvezett – talán ott jött ki, ami az UTH-n a lábaimban maradt, s idehaza még némi csalódást okozott. A Grossglockneren holtpont nélkül futottam az utolsó kilométerekig. Nagyon jó csapattal vettem részt a versenyen, ami pluszmotivációt jelentett.

S ha már motiváció… Nekem az ülőmunka miatt is nagyon fontos a sportolás, és akkor érzem magam harmóniában a világgal, ha futok, mellette erősítek és nyújtok is.

Saját testsúlyos erősítéseket végzek, kis súlyzóval több ismétlést szériában. Öt éve rendszeresen jógázom, és néha eljutok az uszodába is. Ezen kívül tudatosan étkezem kamaszkorom óta – akkor volt rajtam némi felesleg –, de még mindig nem sikerült kiküszöbölni a rohanó életmód következményeit: sokszor előfordul, hogy nem annyi kalóriát fogyasztok, amennyi a jó erőnléthez kellene. Sok zöldséget eszem, főleg nyersen, teljes kiőrlésű gabonát és zabot, sovány tejtermékeket, kecskesajtot és magvakat. Amolyan mediterrán módon igyekszem étkezni. Nem vagyok vegetáriánus, semmilyen szélsőséges diétának nem vagyok híve, de kerülöm a cukrot, a készételeket és a fehér lisztet.”

Az örök kérdés: háromgyermekes anyaként mennyire nehéz megoldani az edzést, a versenyzést a hétköznapokban, s a közeljövőben milyen kihívásokra lehet így felkészülni.

„Három iskolás korú fiam van, mindannyian sportolnak. A nagyok vízilabdáznak, s mindennap edzenek, hétvégén pedig meccsük van. Elengednek futni, de igyekszem úgy menni, hogy ne vegyek el tőlük időt. Ez kicsit rapszodikus, sokszor kiszámíthatatlan. Adódik a lehetőség, amikor ők is edzésen vannak vagy épp a focipályán, de már nem okoz gondot, ha rövid időre a nagytesó vigyáz a kisebbre. Apukájukkal is sok időt töltenek, ilyenkor szabadon futhatok hosszabb távokat is. A legkisebb olykor elkísér biciklivel, vagy jön velem úszni. Az erősítést és a jógát megoldom otthon, az sem zavar, ha valamiért néhány percre meg kell szakítanom. A versenyek és a célok? Októberben az Intersport Terepfutáson a félmaratoni távon indulok, ezt a lehetőséget még tavaly nyertem.

Jövőre tervezem, hogy lehetőség szerint megfutom az instant köröket, és többet futok külföldön is, de nem feltétlenül versenyen, hanem szép és izgalmas útvonalakon.

Újra szeretnék indulni ötven kilométer körüli távokon és kint lenni a Grossglockner Ultra-Trailen, esetleg javítva az időmön, de törekszem rá, hogy a futás feltöltődés maradjon.”