Korán kelő vagyok, reggel hat és hét óra között már ébren vagyok. Multivitamin, kalcium, magnézium, fél liter vizet megiszom hozzá, és kezdődhet a gyógytorna. Egy specialistával állítottuk össze a programot, a nekem való mozdulatsort, amire jó ideje szükségem van, mert harminckét év sportolás után érzem a derekam. Ez a negyven-ötven perc reggeli mozgás arra jó, hogy minél kevesebb problémám legyen.
Nyolc-tíz gyakorlat, nyolcas-tízes ismétlésszámmal, ezzel indul a napom. Negyed nyolc körül jöhet a reggeli, legtöbbször zabot eszem, forró vízzel leöntve, kókuszreszelékkel ízesítve, tele energiával. Éppen a szegedi világbajnokság után vagyunk, egy-másfél hónap pihenő következik, de a mozgást nyilván nem szabad elhagyni, nem is jutna eszembe.
Most ügyeket intézek, de néhány nap múlva már hiányzik a mozgás. Versenyidőszakban a kajakozás kitölti az időmet, de ilyenkor lehetőségem nyílik más sportokat is űzni.
Bár néha megesik, hogy kajakozni támad kedvem, ha szép az idő, lemegyek a Dunára, máskor kerékpározom. Mountain bike a hegyekben vagy versenybringával harminc-ötven kilométer az országúton – jóleső fáradtságot okoz. Futni is szoktam, hat-nyolc kilométert.
Egyszer a félmaratonit is lenyomtam… Reggel hétre vittem az autóm szervizbe, a haverokat nem akartam terhelni, hogy kora reggel vigyenek haza, ezért fogtam magam, és Angyalföldről hazafutottam Gödre. Szemben a város felé araszoló autókkal haladtam, néztem is, hogy álldogálnak a dugóban, mennyivel jobb nekem hazafutni… A szerviz és a ház között pont húsz kilométer a távolság, de egyet még rátettem, legyen már meg a maratoni táv fele…
Mérgében nevezett, végig szenvedett – mégis győzött
