Görög példa: a magányos futás veszélyei

A napokban vezető hír volt a világ szinte mindegyik portálján, hogy kétségbeesetten keresték Natalie Christophert a görögországi Ikaria szigetén. A hölgy lelkes triatlonista, terepfutó és hegymászó volt. A harmincöt esztendős asztrofizikus hétfő reggel is futni ment, ahogy mindig, de nem tért vissza a szállodába.

Eltűnését ciprusi élettársa jelentette be a rendőrségen – Natalie valószínűleg baleset áldozata lett, holttestére szerdán bukkantak rá egy szakadék mélyén azon az útvonalon, ahol futni szokott. A tragikus sorsú amatőr sportoló már egy ideje Nicosiában élt, számos jótékonysági akciót szervezett a helyi gyerekeknek, a lányoknak pedig motiváló nyári sporttábort hozott tető alá ezen a nyáron, s törökül tanult annak érdekében, hogy Cipruson közelebb hozza egymáshoz az ellenséges két nációt.

Alig több mint egy hónappal korábban egy másik külföldi tudós is életét veszítette Görögországban, július elején egy amerikai mikrobiológus, Suzanne Eaton tűnt el Krétán. Őt is napokkal később találták meg. Az ötvenkilenc éves asszony szakmai konferencián tartózkodott a görög szigeten, szexuális indíttatású bűncselekmény áldozata lett, futás közben támadta meg a huszonhét éves elkövető.

A kétgyerekes családapa, a pornófüggőségben szenvedő elkövető autójával elütötte az asszonyt, megerőszakolta, majd egy bunkerbe cipelte, ahol magára hagyta halálos sérüléseivel. Mindkét tragédia rávilágít a magányos futás veszélyeire.

Egyrészt vannak terepek, amelyek nagy elővigyázatosságot követelnek, másrészt a nők számára a magányos futás olykor nagy veszélyekkel jár. Mindenképpen ajánlatos óvintézkedéseket tenni vagy amennyire megoldható, elhagyatott helyen nem egyedül futni.