BOGI BLOGJA Futókérdés hőségben: büdös-e vagy?

Annyira bíztam abban, hogy a májusi ősz kitart nyár végéig, de megint bekövetkezett az elkerülhetetlen: nyár van nyáron.

Esküszöm, többet csekkolgatom le az időjárás előrejelzést, mint a face-t, instát összesen egy hét alatt, mert nem árt tudni, este hét és kilenc között hány Celsius-fok lesz, lesz-e zivatar, és ha igen, mennyi százalék az esély rá. Így mondhat bárki bármit, a nyárnál utálatosabb évszak nincs. Strandra nem járok, bulizni nem járok, sörözni meg télen is lehet. Okés, nem kell annyit pepecselni az öltözködéssel, de a hátrányokról regényeket lehetne írni. Az egyik, hogy minden és mindenki irgalmatlan büdös. Komolyan, az utcán sokszor úszómódba kell átváltani, mondjuk nagy levegővétel, húsz másodperc benntart, kienged, majd ezt újra és újra megismételve a műveletet.

Múltkor láttam valahol egy Budapest nevű parfümöt, felvetődik a kérdés, vajon milyen vegyifegyvert tartalmazhat a dekoratív üveg: au de kapualjvizelet vagy mi, mert más nem jut eszembe, és ez még a legenyhébb verzió.

No, de nem akarok magas lóról prédikálni, mert testszagilag én is büntetem ám az embereket keményen, mert civilizált álruhát öltve hiába gondolom úgy, hogy felszállni bármilyen tömegközlekedésre full gáz, mert akkor, amikor benne vagyok a szituban, engem nem érdekel, megteszem. Ide kapcsolódó vasárnapi hír, hogy amikor letelt az edzés, HÉV/autóbusz kombóval húztam haza. Persze, futhattam volna is, mint bármelyik jóérzésű sporttárs, de a sztahanovizmus mindig is távol állt tőlem, így nem vagyok hajlandó az előírt edzésadagnál egy perccel is többet futni.

Szóval, bármennyire is illetlen, én biz' felszálltam az említett járművekre, extra csapzottan, mivel már előtte bő órát áztam a viharban, plusz adjuk hozzá a két és félóra alatt termelődött izzadságot, így a semmivel sem összehasonlítható ázott kutyaszag bukéja lengte körül az aurámat, ámbár nemcsak az enyémet, mert valószínű terjedt az tovább, betámadva az egész kabint.

Felesleges lett volna feltenni a kérdés, hogy „HÉVem, HÉVem, mondd meg nékem, ki a legbüdösebb a vidéken, a választ amúgy is tudtam.”

Nem mondom, hogy nem szégyelltem magam kicsit, mert belátom, ilyen állapotban leülni nem túl higiénikus, bár valószínű az ülés jóval meredekebb dolgokat is megélt már, amiről nem akarok tudni. Vitathatatlan előnye a büdösen utazásnak, hogy a lőtéri kutya nem mert mellém ülni. Amúgy se sűrűn szoktak a szociopata nézésem miatt, de az embertelen „illatozás” még fokozottan védelmet jelent a többi utas ellen.

Ugyanez a művelet végrehajtható, természetesen, télen is, de akkor a kevesebb izzadság kibocsátása miatt kevésbé szagos az ember, viszont fennáll az a kellemetlen helyzet, mire hazaér, rommá fagy, mert hiába a hosszú cicanadrág meg a pulcsi, mellény, tollkabát, valamennyi izzadság csak kicsapódik, az meg szépen elkezd hűteni, ha végre emberi időjárás uralkodik kinn, nem pedig olyan, mint valami pokoli grillpartyn. A megfagyást megelőzendő viszont nem árt védőitalról gondoskodni, forró teáról, vodkáról, illetve ennek a kettőnek az elegyéről (Szibériában bevált, ott pedig csak tudhatnak valamit).

Ez a közlekedési mód (mármint futóedzés után azonnal társasgépkocsizni), elismerem, valóban nem illendő, de mondom, futás közben a szégyenérzet alaposan veszít hatásfokából, én például simán utazok meg bemegyek a boltba valami piáért teljesen szalonképtelen állapotban, aztán utólag lehet filozofálgatni rajta, hogy mindez full kínos, és hiába ramaty a szaglásom, a büdöset megérzem bárhol, akkor legalább én ne büntessem a szenzitívebb utazóközönséget a szagommal. Bár utólag már úgyis mindegy, hiába fogadom meg, hogy többet nem utazom büdösen, úgyis megteszem. Az meg külön történet, mikor nagyobb verseny van a városban, és az esemény végén több ezer résztvevő betámadja a metrót.

Mert bár rühellem én is, mikor egy verseny miatt megy a hiszti, hogy nem tudott elmenni kocsival a budira, mert ezek a hülyék itten futkorásznak, azt javaslom, ha lehet, tartsa mindenki távol magát a tömegközlekedéstől, mert olyan tripben lesz része a gyanútlan utasnak, hogy lehet egy életre rajtamarad a szeren.

Szóval, tessék inkább gyalogolni, és szén-monoxidot szívni, hogy elkerüljék veszedelmes, földalatti ammónia attakot.