Két ilyen sport között választani? Kizárt!

Abban nincs semmi meglepő, hogy az erős szelek szigetének is nevezett Fuerteventurán született 25 éves Julia Castro a vízisportok szerelmese, az viszont korántsem hétköznapi, hogy egyszerre két sportágban igyekszik helytállni. Bár kiskorában karatézott, kézilabdázott, majd atletizált, egy makacs térdsérülés és műtét után ismét sportágváltásra kényszerült.

Pincérnőként dolgozott a sárkányszörf (kite surf) -világbajnokságon, itt szeretett bele a sportágba, és 2011-ben megvette az első deszkáját. Egy évvel később két számban is harmadik lett a spanyol bajnokságban, 2013-ban másodikként végzett a junior Európa-bajnokságon, 2014-ben kilencedik volt a világbajnokságon. Nagyjából ekkor, húszévesen barátai unszolására próbálta ki a wakeboardot, és mondanunk sem kell, ebbe is azonnal beleszeretett. „Imádtam, nagyon szórakoztató volt, és sokkal könnyebb ideális körülményeket találni, mint a sárkányszörfnél” – mondta. Itt is sikeresnek bizonyult: háromszoros spanyol bajnok, és 2016-ban hatodik lett az Európa-bajnokságon.

És hogy mit tenne, ha választania kellene a két sportág közül? Nos, erre elég határozott válasza van.

„Nem tudnék választani, mert mindkettőt imádom. Eldönthetem, hogy épp édes vagy sós vízben akarok-e sportolni, hogy sárkányszörfre vagy wakeboardra vágyom-e jobban, és ezt a választási lehetőséget semmiért sem adnám fel.

Sohasem gondoltam arra, hogy a kettő közül bármelyiket abbahagyom. Nekem teljesen természetes, hogy mindkettőben versenyzek.

A sportolás mellett közösségi menedzserként dolgozik, így aligha meglepő, hogy meglehetősen zsúfoltak a napjai. Ennek ellenére esze ágában sincs korán kelni, azt ugyanis utálja.

„Nem szeretek túl korán kelni, szükségem van arra, hogy sokat aludjak. A napot egy kisjógával kezdem, aztán minden attól függ, hogy aznap épp sárkányszörfözöm-e vagy wakeboardozom. A kite esetén előbb dolgozom, mert délután és estefelé kedvezőbbek az időjárási viszonyok. Ha wakeboardozom, jóval korábban kelek, jógázom, reggelizem, és indulok edzeni. Acélom természetesen az, hogy világbajnok legyek, de a legfontosabb talán az, hogy ne fáradjak el. Szeretnék még jó néhány éven át sportolni és versenyezni, ezért remélem, hogy nem veszítem el a víz iránti szenvedélyemet.”