Egy hegymászó nem orosz rulettezik
Mit érez, amikor felér a csúcsra, és a kezével megérintheti az eget?
Valóban megérintheted az eget, de éppen ezért azokban a pillanatokban nagyon messze kerül az ember a valóságtól, kissé el is veszti a realitásérzékét. Éppen ezért hideg fejjel kell gondolkodni, minél hamarabb meg kell kezdeni az ereszkedést, a visszatérést az alaptáborba.
Mennyire fontos egy-egy expedíció során a csapatmunka és az emberi tényező?
Kulcsfontosságú és alapvető onnantól kezdve, hogy elhagyjuk a házunkat, és elkezdjük megtervezni az expedíciót. Nagyon-nagyon fontos, egyébként sem szeretem a magányt.
Az utóbbi években sajnos egyre több olyan hegymászóról hallani, aki egy-egy csúcskísérlet közben vesztette életét. Ön nem fél, miközben a csúcs felé tart? Egyáltalán, milyen a tökéletes hegymászó?
Egy jó hegymászónak mindenekelőtt jó embernek kell lennie. Emellett jó vezetőnek és jó csapatembernek, ezek szintén elengedhetetlenek a sikeres expedícióhoz. Azt is észben kell tartani, hogy egy hegymászónak az a legnagyobb siker, ha épségben hazaér.
A tökéletes hegymászónak jó stratégának kell lennie, tudnia kell tervezni. Jó mászónak kell lennie, jó erőállapotban, és ami elengedhetetlen, hogy szeresse, amit csinál, mosolyogjon, és legyen kellően motivált.
Mit javasol azoknak, akik arról álmodoznak, hogy meghódítják a Himaláját?
Azt, hogy először a közelükben található hegyeken próbálkozzanak, gyakoroljanak, és ami nagyon fontos, mindig barátokkal másszanak.
Nagy szél, hideg, fagyás, hipotermia… Mi a legnagyobb ellenség egy nagy hegy megmászása során?
Mindenkinek saját maga a legnagyobb ellensége, mert egyébként a hegyen nincsenek ellenségek. Az a legnagyobb ellenség, aki nem tudja magának azt mondani, hogy elég, nem tud döntéseket hozni, és nem tud megfelelően tervezni.
Mennyi ideig tart felkészülni az Everest vagy a K2 meghódítására?
Az egész évet ennek szenteljük, nem engedjük, hogy bármi elterelje a figyelmünket, jóformán csak ez jár a fejünkben.
Ez nagyon fontos, mert ha nem szánunk elég időt a felkészülésre, lehet, hogy sohasem térünk haza.
Az idén sem sikerült télen megmászniuk a K2-t. Vakmerőség lett volna, ha a nehéz körülmények ellenére is megpróbálnak felérni a csúcsra?
Igen, mert nem volt elég mászókötelünk ahhoz, hogy biztonságban megkísérelhessünk felmászni a csúcsra. Csak öreg és rossz állapotban lévő köteleink maradtak, márpedig így orosz rulett lett volna megpróbálni tovább mászni.
Bosszantaná, ha az ön tapasztalataiból okulva másnak sikerülne először télen megmásznia a K2-t, és nem ön aratná le a babérokat?
Egyáltalán nem. Nyugodt szívvel osztjuk meg az eddigi expedícióink terveit és tapasztalatait. A hegymászás, ahogy az élet is, nem a pusztítás és a rombolás terepe, hanem a közös élmények megosztásáé, az építkezésé. Eddig sohasem volt példa rá, hogy meteorológiai állomást telepítsenek az alaptáborba, ami nagyon értékes információkkal szolgál, és megerősíti, amit mondunk: leginkább márciusban lehet esély a csúcshódításra.
Forrás: sport.es
