Bogárdi Szilvia óriási futása

Sárváron 2006 óta rendezik meg a 6/12/24 órás futóversenyt, amelyet többet között Lőw András, Szőnyi Ferenc, Csécsei Zoltán, Bérces Edit, Lubics Szilvia vagy éppen Makai Viktória is megnyert, míg idén a férfiaknál Ivan Macaj, a nőknél pedig Bogárdi Szilvia győzött.

Ivan Macaj sikerének különlegességét az adja, hogy egy órával később rajtolt, így gyakorlatilag 23 óra alatt nyerte meg a 24 órás versenyt 229.237 kilométerrel, míg Bogárdi Szilvia 226.577 kilométert teljesített, ami Lubics Szilvia 2012-es versenycsúcsa (232.454 kilométer) után a viadal második legjobb női eredménye.

„Nagy élmény volt a verseny és persze nehéz is egyben – kezdte Bogárdi Szilvia. – Teljesen más jellegű gondolkodást kíván futás közben egy ilyen verseny, ahol kicsivel több mint egy kilométer egy kör, ellentétben az Ultrabalatonnal, hiszen ott arra gondolhatok, hogy mondjuk Keszthely a következő cél, vagy a soron következő frissítőpont, míg itt öt-hat percenként érkeztem el ugyanoda. Másként kell a verseny távját elosztani magamban, más kapaszkodókra volt szükség.”

Bogárdi Szilvia elmondta, nagyon jó itinert kapott edzőjétől, hogyan építse fel a futását, és igyekezett is ehhez tartani magát. Eszerint kétszer nyolc, illetve kétszer négy órára osztotta fel a napot, s mind a négy időszakban más és más feladatai voltak.

Az első nyolc óra az óvatos ráhangolódás jegyében telt, abszolút laza futás, amelynek az volt a lényege, hogy haladjon és érezze jól magát. A második nyolc óra jelszava a kilométergyűjtés volt, amikor minden kör számított. A tizenhat és húsz óra közötti idősáv a túlélésé volt, főleg, mert az a mély alvás időszakában – hajnali kettő és hat között – zajlott éppen, az utolsó négy órában pedig már lehetett figyelni a versenytársakat, és kiadni mindent magából.

„Kifejezetten szeretem az ilyen típusú versenyeket, otthonos a hangulat a körpályán, mindig van valaki, aki biztat futás közben, egy kupacban van az egész mezőny, sok az ismerős arc, családias az egész. Nem a körpálya miatt volt kemény a verseny, hanem azért, amiért az ultrafutás nehéz, hogy eljön a pillanat, amikor az elme akarja irányítani a testet. Még futóképes állapotban vagy, de az agy már tiltakozik, és uralni kell ezt a helyzetet.”

Szilvia egyébként magát is meglepte az eredménnyel, hiszen eredetileg 205 kilométer volt a célja – azzal is nyert volna –, onnan pedig minden kilométer ajándék, ehelyett 220 fölött ért célba, ami egyúttal nemzetközi A-szintet is jelent, és ha úgy alakul, ott lehet majd az októberi 24 órás világbajnokságon.

„Az Ultrabalatont erre az évre nem terveztem, pontosabban barátnőmet, Máténé Varjú Editet szeretném majd kísérni, most ő segített nekem, rendszeresen ott vagyunk egymás versenyein, hogy segítsük a másikat – mondta Bogárdi Szilvia, a barátnő pedig tavaly nyert Sárváron. – A kísérőnek egyébként sokszor nehezebb, mert a futó helyett is gondolkoznia kell, szerencsére mi már egymás tekintetéből is tudjuk, mire gondol a másik. Ami pedig a további versenyeimet illeti, augusztusban biztosan indulok a Korinthosz 80-on, aztán szeptemberben Berlinben, októberben pedig Chicagóban futok maratonit.”

Nyitó kép: Jakabházy Miklós