Lubics Szilvia újra a sivatagba készül

Tündérkörök, hajóroncsok, a szárazságban kétezer évig is elélő növény, a velvícsia, a szomjazást is bíró oryx antilopok – mit gondol, hol találkozik majd ezekkel a csodákkal?

Gondolom, ott, ahová készülök: a Namib-sivatagban. Ilyen részletességgel azért még nem merültem el az áprilisi versenyhelyszín érdekességeiben, de a hajóroncsokról tudtam, a tündérkörökről nem. Nyilván tüneményes jelenség lehet.

Különleges kerek „lábnyomokról”, amelyek éveken át megőrzik szabályos formájukat, mintha légies, de hatalmas lények jártak volna arra.

Csodálatos lehet. Ezért is várom már nagyon a 4Deserts-sorozatnak ezt a versenyét. Bevallom, a tavalyi Atacama Racing után beleszerettem a sivatagba, és pontosan abba, hogy majdnem minden lépés valami újat, valami szépet, valami váratlant tartogat.

Meg kell mászni száz, kétszáz vagy háromszáz méter magas homokdűnéket is.
Az jó! Az Atacamában imádtam ezeket a homokhegyeket, felmászni és aztán lefutni, sőt lezúdulni róluk. Nagyon klassz volt! A legtöbben morgolódtak, hogy megint küszködni kell felfelé és aztán lefelé, én pedig fülig érő szájjal száguldoztam a lejtőkön.

Forróság is lesz…

Ez viszont szokatlanabb lehet. Az Atacamában nyár után futottam, harminc Celsius-fokot jósoltak a verseny idejére, aztán bőven volt negyven felett is, összességében mégis kibírható. Afrikában viszont garantált a hőség, vagyis erre a kihívásra még inkább fel kell készülnöm.

A mostani hideg és langymeleg között ingadozó magyar tavaszban hogyan?

Ahogy melegszik az idő, egyre többet futok téli szerelésben. Ennél többet itthon nem tehetek, de remélem, ezzel nem lesz gond, mert inkább fázós vagyok.

A hálózsákot, a derékaljat, a váltópólót, az űrkajákat és minden egyebet újra cipelheti a hátán. Olvastam, hogy új sivatagi futózsákot rendelt, és már tesztelgeti. Mik a tapasztalatok?

Vegyesek. Az új zsákkal még az ismerkedési fázisnál tartunk. A chilei versenyen használt zsákomnak az a hátránya, hogy egyterű, tehát a keresgélések során ki kellett pakolnom mindent, aztán vissza. Ez a mostani zsák rekeszekkel van tele, de már üresen is nehezebb. Szóval, egyelőre próbálgatom, melyik lesz a megfelelő.

Tavaly a hazai terepen végzett edzésein súlymellényben futott.

A súlymellényem is megvan, de edzőm, Lőrincz Olivér javasolta, hogy tömjem meg a rendes zsákom vizes törülközőkkel. Ez nagyon bevált, megvan a súly, és nem is töri össze a hátamat a zsák, mert puha.

A március elején rendezett Vértes Trailen kedvenc kék futómellényében s nyáriasan lenge, rövidnadrágos szerelésben futott be harmadikként a terepmaratoni távján. Száron hol maradt a sivatagi módi?!

Vannak azért ünnepnapok is! Ilyen volt a Vértes Trail is, amelyen se téli cucc, se súlymellény, csak az örömfutás szerepelt a programomban. Februárban elkapott az influenza, és éppen a VTM-en éreztem, hogy végre visszatért az erőm. Most már elmondhatom, a nehezebb zsákkal is jobban futok, ami azért örömteli, mert nyolc kiló plusz a háton hosszú távon nem mindig mókás.

Lehet, hogy szamárság ilyet kérdezni, de lehet örömfutás a Namib-sivatagban is?

Remélem, hogy igen – már csak a dűnék miatt is! Amúgy most kevésbé izgulok a körülmények miatt. Az Atacamában a magaslat az asztmámmal nagy kihívás volt, ráadásul akkor fordult elő először, hogy távol az otthontól magamra maradtam. Összességében aztán hatalmas élményt adott a sivatagi futás. Április huszonnyolcadikán lesz a Namib Race rajtja, és már számolom a hátralévő napokat.

Magyar ultrafutó indult már ezen a versenyen, illetve a sivatagi napok során találkozhat ismerőssel?

Tavaly Roskovics Miklós futott ezen a versenyen, és korábban már beszélgettem is vele a tapasztalatairól. A mostani Namib Race azért is különleges, mert ez lesz a Bajnokok versenye, vagyis meghívják a sorozat korábbi győzteseit. Húsz korábbi 4Deserts győztessel futhatok, például a tavalyi Atacama Crossing női elsőjével, a dél-afrikai Lara Raynoldsszal.

Az Atacamában rendezett versenyen negyedik lett, és utána arról mesélt a Csupasport olvasóinak, hogy a sivatagi hét nap során megtanult örülni az élet apróságainak, mint a jó illatnak, a párnának, a társakkal elnegyedelt almának, a friss zsömlének. Mi az a „luxuscikk”, amelyet áprilisban pluszban magával visz a futózsákjában?

A tavalyi egy csomag sós mogyoró helyett hármat pakolok be, és persze megint velem lesz a picinyke plüssvizslám is.

 

Címlapfotó: Lubics Szilvia az Atacama-crossingon az egyik homokdűnéről fut lefele (4Deserts.com)