Három hónap a K2-n: remény, vihar, dráma

Nem sikerült. A Csupasport legutóbb január elején írt Alex Txikonról, aki másodszor is megpróbálkozott a lehetetlennel, vagyis azzal, hogy a világon elsőként télen megmássza a világ második legmagasabb hegycsúcsát, a 8611 méter magas K2-t. Ráadásul akárcsak öt évvel ezelőtt, ezúttal is csaknem 7000 méter magasan kellett feladnia, miután az időjárás, az erős, elviselhetetlen, csaknem 100 km/órás szél miatt jóformán teljesen esélytelen volt feljutni a csúcsra.

Ő mégsem bánkódik, úgy tartja, az a legfontosabb, hogy ismét élve megúszták a kalandot, és ahogy öt évvel ezelőtt is fogalmazott: „A hegy megvár, nem megy sehova.”

De lássuk, mit is írt pontosan a közösségi oldalán a baszk hegymászó, aki 2016 februárjában elsőként mászta meg télen a 8126 méter magas Nanga Parbatot.

„Az erős szél miatt képtelenség volt folytatni, az álom véget ért, de a legfontosabb, hogy mindannyian leértünk. A hegy pedig továbbra sem megy sehova.”

Csaknem három hónapig tartott a december 28-án kezdődő expedíció, és bár a csúcsra nem sikerült feljutnia, így is felejthetetlen élményekkel gazdagodott a tapasztalt spanyol alpinista, aki egyébként is az élvezet miatt mászik, nem azért, hogy bárkit bármiben megelőzzön. Azért néhány kellemetlen élményről talán lemondott volna.

Az indulás után csaknem egy hónappal, 5100 méter magasan társaival úgy döntött, három eszkimó iglut építenek, hogy sátrak helyett ezekben töltsék az estéket. Így jobban védve voltak a széltől, több oxigénhez jutottak, és jóval melegebb is volt bennük, mint odakint.

Volt olyan éjszaka, hogy nyitott hálózsákkal aludhatott… Ráadásul ahogy Txikon érvelt, míg a sátrat könnyedén elviszi egy nagyobb vihar, a nyolc óra alatt felépített kunyhó biztosan a helyén marad.

„Nem találtunk fel semmi különöset, az eszkimók már az őskorban is ezt csinálták” – mondta, hozzátéve, hogy az igluépítés a dermesztő hidegben, több mint ötezer méter magasan azért nem volt egyszerű mutatvány.

Ezzel még nem volt vége a nagyszabású építkezésnek: nem sokkal később a K2-t fenyegető vihar miatt tizenegy társával épített egy 20 centiméter széles, 180 centi magas, harminc méter hosszú hófalat.

Március elején pedig ideiglenesen elhagyta a K2-t, hogy csapatával és a felszerelésével segítsen megkeresni a Nanga Parbaton eltűnt hegymászókat – ám mint később kiderült, az olasz Daniele Nardi és a brit Tom Ballard is életét vesztette a hegyen. Mondanunk sem kell, hogy a kutatás egyáltalán nem volt kockázatmentes – ők is életveszélybe kerültek, ám ahogy Txikon mondta, ellenkező esetben neki is jólesett volna, ha megteszik ezt érte, és igyekeznek megkeresni, amíg van remény.

Ezek után pedig nem is akkora kudarc, hogy végül második nekifutásra sem jutott fel télen a K2-re.