Csak kettessel kezdődjön! Ez a cél.
Jövő vasárnap indulás Bécsbe, ez az a maratoni verseny, amelyet Lukács Laci barátunk, a Tankcsapda énekese-gitárosa kapott tőlünk ajándékba. Korábban említettem, nekem három óra harminc perc az egyéni csúcsom, és a percmutatót kellene kettesre levinni, vagyis 3 óra 29 perc, 59 másodperc nekem már jó eredmény lenne…
Úgy is készültem, hogy nagyjából ötperces ezreket kell teljesítenem, vagy ha négy perc ötvenöt másodperces átlaggal haladnék, szuper lenne. Azért jó érzés, amikor közeledik az indulás napja… Bár sűrű lesz a program, mivel hét közben vizsgázom, a tervek szerint szombat dél körül tudok csak elindulni, Budapesten felveszem a lányom, majd irány Bécs. Ami nekem megfelel, nem lesz túl meleg az idő…
Legutóbb szó esett arról, mire lehet szüksége menet közben egy futónak.
Volt egy verseny, amelyen sózott paradicsomot tettek ki a frissítő pontoknál. Annyira jólesett! Szeretem a paradicsomot, de azt hiszem, itt a só volt a lényeg, arra vágytam igazán, lelki szemeim előtt már nagy perecek lebegtek, hatalmas sódarabokkal – nyilván azért kívántam, mert arra volt szüksége a szervezetemnek.
A másik: szuper pólóban leszek Bécsben! Meghívást kaptam a nemrég létrehozott öregfiúk-válogatottba, szenzációs volt a régi társakkal találkozni, sztorizgatni. Gellei Imre a kapitány, Bazsánt József szervezi a társaságot, s jobban fel van szerelve a csapat, mint amikor A-válogatott voltam. Annak idején megesett, amikor vb-selejtezőre készültünk, az edzőtáborban a délelőtti edzésen átizzadt edzőmezt magunk mostuk ki, aztán szárítottuk meg az erkélykorláton, mert nem volt másik. Szóba sem jöhetett, hogy megtartsd a mezed, elcseréld az ellenféllel, mert vissza kellett adni, jó volt az a következő selejtezőre, fel sem vetődött, hogy az edzőfelszerelést hazaviheted.
Most más világ van, és a bemelegítőpóló nagyon bejön: elöl magyar címer, hátul Hungary- és Magyarország-felirat, nagyon kényelmes, Bécsben az lesz rajtam. Szerencsét hoz, bízom benne.