Bruce Tan huszonkét éves, de már sok mindent megélt. Életében sohasem sportolt, viszont rengeteget evett, főleg az éjszakai nassolások során tömte magát degeszre. A mozgásszegény, viszont kalóriadús életvitelnek meglett az eredménye: az érettségi idejére már százhúsz kilósra hízott.
„Mindig is kövér voltam, amiért állandóan csúfoltak. Volt, hogy pingpongozás közben röhögtek ki a barátaim, de olyan is előfordult, hogy az iskolai menzán nem ült mellém senki. Az, hogy közutálat tárgya voltam, természetesen porig rombolta az önbecsülésemet. Muszáj volt tennem valamit a helyzet ellen. Vagy inkább magamért.”
„Ahogy kicsit kiengedtem, egyből szaladtak fel a kilók, ezért nem hibázhattam. Az elején nem is tudtam futni, még gépen sem, csak vánszorogtam a futópadon. Aztán ahogy ment le a súlyom, úgy tudtam növelni az edzésadagomat és a terhelésemet.”
Bruce Tan az Ironmanért hajtott tovább – persze azt, hogy egyáltalán gondolhasson az Ironmanre, a fogyás tette lehetővé. A nagy álom idén novemberben, három évvel azután valósult meg, hogy a végül 48(!) kilót leadó főiskolás fiú elindult az úton. A Langkawiban rendezett Ironman Malaysiát 12:44 óra alatt teljesítette, ami – tekintve az előzményeket – káprázatos idő.
Persze itt nem áll meg (összesítésben 257., a 18–24 éves korosztályban 9. lett), célja, hogy egyszer meg tudjon nyerni egy Ironmant.
Bár ő már így is győztes!