Közeledik a tél, a biciklizés kizárva, a futáshoz is kevesebb kedve van az embernek, és mert részt vettem több nagyatádi Ironman-versenyen, kézenfekvő, hogy úszni járok ilyenkor. Azt mondtam, verseny, noha én már senkit sem akarok legyőzni, még magamat sem, nincs bennem, hogy megmutassam, mire vagyok képes. Csakis azért csinálom, hogy a mozgás, az edzés minden percét élvezzem. Szóval, aki rendszeresen úszik, minden más sportágban hasznát veheti, mivel az oxigénhiányos állapotban végzett mozgás edzetté tesz. Hozzáteszem, számomra nincs unalmasabb, mint faltól falig tempózni. Kerékpározás vagy futás közben lehet néha beszélgetni, valaki diktálja a tempót, nézed a tájat – a medencében nem fogynak a méterek, nem közelít a fal, hiába vannak melletted a barátaid, nem tudsz szólni senkinek.
Mégis megszerettem! Lehet valaki sikeres futó helytelen technikával: ha sokat edz, fejlődhet; de úszásban, ha nem tudod elsajátítani a megfelelő technikát, hogy hogyan vegyél levegőt, hogyan érintsd a vizet, miként tartsd a kezed, a könyököd (a lábmozgás külön fejezet), akármennyit is edzel, nem javul az időeredményed. Akadt olyan úszó olimpiai bajnok, aki szerint reménytelen engem megtanítani normálisan úszni, egyszerűen nem fektetek elég energiát bele, így látványra úgy haladok a vízen, mint Eric, az angolna – de talán nála kicsit gyorsabban.
Mit jelent ez időben? Nos, úsztam száz métert gyorson egy perc negyvennégy alatt, de utána percekig kapkodtam a levegőt, nekem a két perc körüli száz méter a szintem. Jó lenne egy óra alatt leúszni az Ironman háromezer-nyolcszáz méteres távját, de ez csak álom, nagyjából nyolcvan perc alatt érek be a célba. Persze az ismétlésszám a kulcs – ha heti háromszor úszol egy kilométert, egy idő után nem lesz megterhelő a szervezeted számára, hozzászokik, és a pozitív hatását a biciklin, futás közben is érezheted, ha vége a télnek...
