Legelöl a két Ferrari foglalt helyet a rajtrácson Patrick Tambay-val és René Arnoux-val a volánnál, mögöttük a két Williams sorakozott Keke Rosberggel és Jacques Laffite-tal. A Lotus-pilóták közül Elio de Angelis az ötödik, Nigel Mansell a 13. helyre parkolta le négykerekűjét, a Renault-ok a nyolcadik és a 15., a Brabhamek a 11. és a 20. kockából várták a startot. A két McLaren? Ők „a világ végéről” próbálták meg jól elkapni a rajtot.
S végül ki(k)nek sikerült ez, mármint a jó rajt? Nos, Rosberg szenzációsan kibújt a második sorból, igaz, kicsit meglökte Arnoux jobb első kerekét, majd Tambay becsukta előtte az ajtót az első kanyar előtt. A vb-címvédő finn nem adta fel az üldözést, megpördült, de lendületből továbbment, Laffite azonban megelőzte; az első kör végén a kilencedikként rajtoló Danny Sullivan 6. volt, a 15. pozícióból nekirugaszkodó Eddie Cheever meg már a kilencedik. Később Alain Prost három kört veszített a bokszban – műszaki hiba miatt rostokolva –, bár visszament a pályára, hátrányát már nem tudta ledolgozni, csak tizenegyedikként intették le.
Végérvényesen beköszöntött a turbókorszak: Nelson Piquet révén első alkalommal nyerte meg az egyéni világbajnoki címet olyan pilóta, aki turbófeltöltős motorral hajtott kocsival (Brabham-BMW) versenyzett. A turbómotor több mint dupla akkora teljesítményt adott le, mint a hagyományos hajtómű, így akik utóbbit használták, teljesen esélytelennek bizonyultak a turbómotoros autóval száguldó vetélytársakkal szemben. Dávid Sándor F1-es szakújságíró, tv-kommentátor ekképpen jellemezte a korszakot: „Mindenki futott a turbómotorért, de alig lehetett hozzájutni, és méregdrága volt. A Forma–1 költségei több mint a duplájára emelkedtek.” A vb végeredménye: 1. Nelson Piquet (brazil, Brabham-BMW) 59 pont, 2. Alain Prost (francia, Renault) 57, 3. René Arnoux (francia, Ferrari) 49. Konstruktőrök: 1. Ferrari 89 pont, 2. Renault 79, 3. Brabham-BMW 72 |
A huszadik körre Rosberg ismét Tambay mögött toporgott, utánuk Laffite, Jean-Pierre Jarier, Riccardo Patrese volt a sorrend, míg a Goodyear abroncsokon szenvedő Arnoux visszaesett. A 26. körben Rosberg megtámadta Tambay-t, aminek ütközés és kiesés lett a vége – a vezetést Laffite vette át Patresével a nyomában. Kettejük mögött egyszer csak a két McLaren tűnt fel a harmadik és a negyedik helyen, de John Watson és Niki Lauda sem elégedett meg ennyivel, nyomta tovább a győzelemért.
Az északír, osztrák kettős meg is előzte a hibázó Patresét, aztán az elfogyó gumikon autózó Laffite-ot is, és a hátralévő negyven körben már csak arra kellett ügyelnie, hogy őrizze az első és a második helyet. Ez volt a 15 versenyt magában foglaló idény második futama, amely után Lauda vezetett 10 ponttal az egyformán 9 pontos Piquet és Watson előtt.
AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK NYUGATI NAGYDÍJA
1983. március 27., Long Beach
75 kör, 245.625 km
1. John Watson (brit, McLaren-Ford)
2. Niki Lauda (osztrák, McLaren-Ford) 27.993 mp hátrány
3. René Arnoux (francia, Ferrari) 1:13.638 p h.
VIDEÓ A VERSENYRŐL (A BBC KÖZVETÍTÉSE) ITT LÁTHATÓ.