Az angol Joe Simpson és társa, Simon Yates 1985 májusában azt tűzte ki célul, hogy feljutnak a perui Andokban található, még megmászatlan Siula Grande 6344 méter magas csúcsára. Ahhoz képest, hogy előttük még senki sem csinálta meg, bravúros mászással, tulajdonképpen gond nélkül felértek, a visszaút azonban kis híján tragédiával végződött.
A hegymászóbalesetek nyolcvan százaléka ereszkedés közben történik, ezúttal is így történt. Az elöl haladó Simpson jégcsákánya kiszakadt a jégfalból, s esés közben eltörte a lábát. Tehetetlenül csúszni kezdett, de fentről biztosító társa megtartotta.
Életben voltak, de mindketten tudták, ekkora magasságban egy ilyen baleset katasztrofális következményekkel jár, amelynek általában halál a vége, és minden eltelt perccel csökken az esély a túlélésre.
Szorult helyzetében Simpson megpróbált két, a kötélre csomózott pruszikgyűrű segítségével felmászni, de elfagyott keze miatt végül nem sikerült, s mivel kommunikálni egyáltalán nem tudott Yatesszel, mert nem hallották egymás kiáltásait, társa másfél órán keresztül tartotta őt. Egyikük sem tudta, mitévő legyen, de abban mindketten biztosak lehetettek, ha lecsúsznak, nem élik túl a zuhanást.
A fent tartózkodó, de a teher miatt lassan szintén csúszni kezdő Yates hirtelen döntést hozott: bicskájával elvágta a kötelet, a tehetetlen Simpson pedig lezuhant a hasadékba.
Életben maradt, hazatérve viszont hat műtéten esett át, s bár az orvosok úgy vélték, hátralévő életében a járás is nehezére fog esni, két év múlva újra hegyet mászott.
Mindenesetre valami megváltozott köztük is, ugyanis Joe Simpson és Simon Yates soha többet nem mászott együtt.
Zuhanás a csendbe
Joe Simpson és Simon Yates történetéről 2003-ban film készült Zuhanás a csendbe (Touching the Void) címmel, amely teljesen hűen ábrázolja a történteket, mert maguk az érintettek narrálják végig az eseményeket. A valaha készített legjobb hegymászófilmnek tartott mű nagyon jól bemutatja magát a tevékenységet, de azért is érdemes megnézni, mert tulajdonképpen nem a hegymászásról szól. Sokkal inkább a magányos ember kétségbeesett élni akarásáról és lelkierejéről, illetve arról, mi mindent képes elviselni, hogy visszatérjen az életbe.