Koór Béla, mondhatni, hétköznapi ember: no abból a szempontból talán mégsem, hogy korábban rögbijátékos volt, márpedig, aki ezt a sportágat űzi, csak kemény fickó lehet. Béci abból a szempontból hétköznapi, hogy a maga küzdelmét a súllyal ugyanúgy megszenvedte, mint bárki más közülünk. Az életmódváltás kezdeti lépéseit egyedül tette meg, igaz, sok sportbeli tapasztalata volt abból adódóan, hogy maga is élsportoló volt. A lökést azonban Kropkó Péter adta meg számára, hazánk mindmáig legeredményesebb triatlonversenyzője egy előadásával hatott annyira Bécire, hogy aztán nekivágott az útnak.
„Kétezertizenkettőben döntöttem el, hogy változtatok az életemen. Még azon a nyáron tagja voltam egy félmaratoni váltónak, amelyben kevesebb, mint öt kilométert teljesítettem, alig több mint egy évvel később már lefutottam a félmaratonit, sőt, nem sokkal később egy féltávú Ironmant is megcsináltam, amely 1.9 kilométer úszásból, kilencven kilométer kerékpározásból és huszonegy kilométer futásból állt.”
A nagy nap 2014 nyarán jött el, amikor Béci, megvalósítva álmát, alig több mint tizennégy óra alatt teljesítette a teljes távú Ironmant (3.8 kilométer úszás, 180 kilométer kerékpározás, 42 kilométer futás). A szekér haladt, a következő évben megint egy Ironmannel bizonyította, hogy jó úton halad, és az idejéből is faragott negyven percet.
Aztán elszakadt valami…
„A munkám egyre inkább elragadott a sporttól, és észrevétlenül visszajöttek a kilók. Furcsa pszichológiája van a hízásnak is ám. A nagy súlyok nem egyszerre rakódnak az emberre, hanem apránként.
Egy-egy süti, csoki még nem csinál gondot, de ha a mindennapjaid része lesz a nassolás, az összevissza evés, akkor kis lépésekben, de biztosan jönnek fel a kilók. Észre sem veszed.
Pedig Béla életét alapjaiban változtatta meg a sport, és joggal hihette azt, hogy az új életmód hosszú távon jelent számára megoldást. A korábbi társával szét is mentek, a 2012-es életmódváltás idején ismerte meg új párját, aki mindenben támogatta. Rengeteget edzett, figyelt az étkezésére, vagyis szépen összeállt minden. A sok teendő a munkahelyén apránként őrölte fel, és az oly biztosnak hitt rendszer először gyengült, majd teljesen összeomlott.
Béci azonban újrakezdi.
„El sem lehet mondani, hogy hányszor határoztam el, nincs tovább, változtatok. Aztán egy nehéz munkanapon megengedőbb vagy magaddal. Este fáradtan érsz haza, na jó, ez a süti még belefér. Majd hétfőtől nekiállok. Aztán elmúlik a hétfő, mert megint van valami gikszer, majd másnap nekidurálom magam. És ez így megy tovább, elszalad az első hétfő, a tizedik, a huszadik, az ötvenkettedik… Vagyis elment egy év. Aztán eljutsz arra a szintre, hogy nem érdekel. Annyi impulzus ér, annyira elveszettnek érzed magad a rengeteg információ között, olyan reménytelennek érzed az egészet, hogy feladod. De én most elszánt vagyok. Fejben összeraktam az egészet. Ketogéndiétával fogok fogyni, mert azt alkalmazva nem kell éhezni, s szakember segítségét is kértem. Célom, hogy egy év alatt hatvan kilót leadjak és megcsináljam a Florida Ironmant. Egyszer már sikerült, és tudom, megint sikerül!”
Akit érdekel Béla kihívása, az alábbi fórumokon tudja az útját nyomon követni: