Tippek a bemelegítéshez

A verseny a parton kezdődik. Mivel vállfájós vagyok, nekem különösen fontos a bemelegítés. Leghamarabb egy órával az edzés vagy a verseny előtt kezdem el az átmozgatást, amelyre már kialakult, 15–20 perces rutinom van: a lassabb mozgástól haladok a dinamikusabb felé. Nyújtással érdemes kezdeni, később jön például a karkörzés, illetve az alapos válltorna. Fontos, hogy ne tegyünk hirtelen mozdulatokat, nehogy elszakadjon valami. Mindenkinek vannak bevett elemei a bemelegítésében, én egy kis kocogást is belecsempészek. Senki se sprintre gondoljon, csak szolid futásra, ami jó arra, hogy felpumpálja a pulzusomat, de érdemes hasizom- és törzsgyakorlatokat is beiktatni. Észre sem vesszük, hogy az úszásban mennyire tartanunk kell magunkat, a nyílt vízi úszásban ráadásul állandóan fel kell néznünk, ugyanakkor csak akkor végezzünk ilyen gyakorlatokat, ha egyébként is részei a felkészülésnek.

Tipikus úszóvállam van. Sokan mondják, ez túledzettség, de szerintem egyszerűen csak sokat használom, és fáj, ezért kell nagyon odafigyelnem rá.

Fegyelmezetten végzem a bemelegítést, de előfordult, hogy amikor nem dolgoztam meg alaposan a vállam, annyira megfájdult, hogy a kilincset sem bírtam lenyomni, vagy a tejet sem tudtam kivenni a hűtőből.

Persze mindenki másként készül, láttam az úszók között olyanokat, akik fél-egy órával a verseny előtt jógáznak, jógagyakorlatot végeznek. Sokaknak a gumiszalag a legfontosabb eszköz, azzal melegítenek, kevesebben futnak, míg néhányan úsznak kicsit bemelegítés gyanánt.

Az én bemelegítésem hosszú és alapos, de aki hobbisportolóként egy-két hónapja készül a Balaton-átúszásra, valószínűleg nem végez majdnem félórás melegítést. Nem is szükséges, mert az úszás előtt nem szabad elfáradnia, ugyanakkor tényleg fontos, hogy alaposan bemelegítse az izmokat, mert csak felkészülten élvezheti ki az úszást.