Ha fáj a térd…
Kattogás, szúró fájdalom. Bizonyára sokan találkoztak már hasonlóval, ráadásul ha futás közben (előtte, utána) a térdünkben jelentkezik a probléma, érdemes odafigyelni, s nem elintézni annyival, hogy majd úgyis elmúlik.
A térd ugyanis futás közben folyamatos és erőteljes igénybevételnek van kitéve, mivel a combizom erejét továbbítja a lábszárra, minden lépésnél hajlik, megfeszül, elernyed, majd ismétlődik a mozdulatsor. S mivel egy lépéssel nagyjából egy métert teszünk meg, könnyű kiszámolni, hogy a 21100 méteres félmaratoni táv 21100, térdenként 10550 lépést jelent.
A térdfájásnak több oka is lehet, de szerencsés esetben egyszerűen, mi magunk is orvosolhatjuk a problémát.
ÉS AMIKOR MINDEN JÓ?
Ha megfelelő a cipő, a terep és a terhelés nagysága, de mégis fáj a térd, akkor egészségügyi probléma is lehet a háttérben. A fájdalom egyik leggyakoribb oka a porckopás, ilyenkor egy időre álljunk le a futással és forduljunk orvoshoz. Ilyenkor segíthet a lökéshullám-terápia, vagy ha hiarulonsavas szert juttatunk az ízületi résbe, amely gyakorlatilag „megolajozza” az ízületeket, illetve csökkenti a fájdalmat.
Tipikus ok, hogy ha a közelmúltban kezdtünk el mozogni, akkor esetleg túl nagy a terhelés, ezért fontos, hogy betartsuk a fokozatosság elvét. A túlsúly is ront a helyzeten, ezért ebben az esetben inkább sétával, kocogással kezdjük meg a fogyókúrát,s ha már lement néhány kiló, és a szerveztünk is kezdi megszokni a terhelést, gyorsíthatunk.
Érdemes figyelni a talajviszonyokra, a sok emelkedő ugyanis jobban terheli a lábat, és szintén térdfájást okozhat, ugyanakkor ha az Achillesünk fáj, annak is lehet oka, hogy sokat futunk felfelé.
A terep megfelelő megválasztása mellett a másik kardinális kérdés a jó futócipő!
Ezt mindig mindenki mindenhol elmondja, leírja, mégis gyakran csak a saját kárán tanul az ember. Szóval higgyék el, tényleg kell a jó cipő, ez legyen a legfontosabb, s ne sajnáljuk rá a pénzt, a szervezetünk meghálálja a törődést.
Harminc éves kor alatt többnyire mindenki meg van győződve, hogy nem kell melegíteni, nyújtani, maximum két karkörzés meg két guggolás, a végén pedig esetleg öt másodperc karnyújtás.
Aztán a kor előrehaladtával rájön az ember, a bemelegítésnél már csak a nyújtás fontosabb, de egyik sem kihagyható. Sokkal könnyebb a testünknek, ha a terhelés előtt pár percet melegítünk, sportolás után pedig kötelező nyújtani, akár 5–15 percet is. Hengerezzünk és/vagy alaposan nyújtsuk a combizmokat, illetve a felsőtest izmait is.
