Klein Dávid négy nyolcezrest – a Gasherbrum II-t (2003), a Cso-Ojut (2004), a Manaszlut (2015) és az Annapurnát (2016) – mászott meg a tizennégyből, utóbbit ráadásul első (és eddig egyetlen) magyarként. A legtöbbször mégis abban a kontextusban találkozunk Klein nevével, hogy valahonnan visszafordult a csúcs elérése előtt; most például a 8027 méteres Sisapangmáról, amelyre egyébként a szokatlanul nagy vihar miatt az idén senki sem jutott fel, és a kínai hatóságok le is akarják zárni a hegyet a szezonban.
Klein tizennyolc expedícióban vett részt a Himalájában, és akárhogy nézzük, ebből csak négy volt sikeres, ami nem igazán jó arány. Főleg, ha összehasonlítjuk a 2013-ban a Kancsendzöngán elhunyt Erőss Zsolttal, a legsikeresebb magyar magashegyi mászóval, aki az azt megelőző évtizedben szinte mindig a csúcsig jutott valamelyik nyolcezresen – a 8516 méter magas Lhocéra például műlábbal.
Klein Dávid közben kilencszer fordult vissza csak a Mount Everestről, megítélése emiatt vegyes Magyarországon. Kritikusai felróják neki, hogy vagy teljesíthetetlen célokat tűz ki (pl. az Everest oxigén nélküli megmászása), vagy kevés kockázatot vállal. Márpedig a hegymászóknak nem azt a célt kell kitűzniük maguk elé, hogy egészségesen térjenek vissza (persze természetes, hogy mindenki ezt szeretné, de nem ezt kell hangsúlyozni egy himalájai vállalkozás esetében sem), hanem hogy feljussanak a csúcsra.
Ezért nevezik őket hegymászóknak, és nagy igazság, hogy nem lehet méltatni őket csupán azért, mert egészségesen visszatérnek a hegyekből – mert alapvetően nem ez a profi hegymászás célja.
Ez olyan, mintha egy Formula-1-es versenyző azzal kürtölné tele a sajtót a verseny előtt, hogy nem érdekli, hányadik lesz, csak be akar érni a célba.
Klein Dávidról persze nem lehet az állítani, hogy ne lenne elszánt, és azt sem, hogy ne fektetne bele sok energiát a felkészülésébe. Ráadásul az is igaz, hogy az elmúlt két évben tényleg a rossz időjárás gátolta meg a csúcsra jutásban, tavaly az Everesten és most a Sisapangmán is jó oka volt rá, hogy visszaforduljon.
Ha egyvalami felróható neki, akkor az az, hogy a világ legmagasabb hegyei között ennél tényleg több kockázatvállalás szükséges a siker érdekében. Az emeli ki a mezőnyből az igazán jó hegymászókat, hogy akkor is mernek kockáztatni, amikor egy amatőr mászó nem. Egy profi hegymászó pedig ne úgy gondolkodjon a kockázatvállalásról és a sikerről, mint egy hétköznapi ember.
KLEIN DÁVID EREDMÉNYEI A HIMALÁJÁBAN
2000 – Broad Peak (8051 m), nem jutott fel
2001 – Mount Everest (8850 m), 6500 m-ig jutott, lavinaveszély miatt visszafordult
2003 – Gasherbrum II (8035 m), sikeres
2004 – Cso Oju (8201 m), sikeres
2005 – Mount Everest (8850 m), 8500 m-ig jutott, vihar miatt visszafordult
2006 – Mount Everest (8850 m), 8450-ig jutott, a nagy szél és a hó miatt visszafordult
2007 – Mount Everest (8850 m), 8600 méterig jutott, a lassú tempó miatt visszafordult
2008 – Mount Everest (8850 m), 7950 méterig jutott, betegség miatt visszafordult
2010 – Mount Everest (8850 m), 7200 méterig jutott, társa halála miatt visszafordult
2010 – Sisapangma (8027 m), 6800 méterig jutott, az erős szél miatt visszafordult
2012 – Mount Everest (8850 m), 8000 méterig jutott, gyomorpanaszok miatt visszafordult
2013 – Nanga Parbat (8126 m), 5200 méterig jutott, társa állapota miatt visszafordult
2014 – Mount Everest (8850 m), 8700 méterig jutott, a lassú tempó miatt visszafordult
2015 – Manaszlu (8163 m), sikeres
2016 – Annapurna (8091 m), sikeres
2016 – K2 (8611 m), 7000 méterig jutott, a hóviszonyok miatt visszafordult
2017 – Mount Everest (8850 m), 8115 méterig jutott, vihar miatt visszafordult
2018 – Sisapangma (8027 m), 7400 méterig jutott, vihar miatt visszafordult