Most viszont még ott tartunk, hogy az aktuális meccseken örömködünk és azon, hogy amerre Jonas, Mitroglou, Gaitán, Pizzi és Talisca jár, arra minden terem, csak kegyelem nem. Jött a Marítimo - kitömtük (6–0). Rögtön utána mi mentünk Madeirára - kitömés (Nacional–Benfica 1–4). Múlt héten egymás után kétszer voltunk a Moreirense vendégei (egyszer Ligakupa, egyszer bajnoki), mindkétszer kitömés (1–6, 1-4). Most pénteken pedig a kisebb városi derbi került megszervezésre, és ott folytattuk, ahol abbahagytuk.

 Tényleg jó érzés mostanában leülni meccset nézni, mert nem azt látjuk, hogy a labdabirtoklás megvan, de csak a széleken próbálunk meg játszani és mindenféle eredméyntelen beadással operálni, hanem tényleg játszunk és többnyire be is jön az, amit a támadóink elképzelnek. Pizzi, Gaitán vagy épp Talisca gyors és kreatív, de ami a legfontosabb, nagyon érzik egymást Jonasszal és Mitroglouval. Előbbi egy rendkívül technikás csatár, aki most, futballista karrierje őszén van élete formájában. Bárhonnan, bármelyik testrészével képes gólt lőni. Ennek az eredménye az, hogy 23 gólnál jár, ami jelenleg az európai góllövőlista élén tartja őt Higuaín oldalán. Utóbbiról (Mitroglou) pedig nem tudom eldönteni, hogy egy nagyon ügyes lesipuskás, vagy egy mesterségesen előállított  humanoid, aki arra van beprogramozva, hogy ha helyzetbe kerül, akkor azt lőjje is be. De most komolyan, ha ő odakerül, akkor be is lövi.

Az egyetlen pont, ahol gyengék vagyunk, az a két középső hátvéd posztja. Luisao sem egy életbiztosítás már, de jelenleg ő ott a legjobb, viszont rá még egy jóideig nem lehet számítani kéztörése miatt. Jardel olyan, amilyen. Le tud húzni jó meccseket portugál kis és középcsapatok ellen, de a BL-ben többször is csődöt mondott, és mi is szajkóztuk eleget, hogy nem elég jó azon a szinten. Aztán itt van Lisandro Lopez, aki talán egy fokkal jobb Jardelnél, de ő meg izomséerülésekkel bajlódik, ami azt eredményezte, hogy a Belenenses ellen Lindelöfnek kellett beállnia, akit a B-csapatból húztunk elő a hátvédproblémák miatt. Kíváncsian vártuk, hogy mit fog produkálni, de az történt, amitől tartottunk. Többségében nagyon bizonytalan volt, és csak azért nem kaptunk két gólt róla, mert a Belenenses támadói nem tudják hol helyezkedik el a kapu.

De ha már a Belenenses helyzeteinél tartunk (amiből egyáltalán nem volt sok), akkor mindenképp meg kell említenünk Júlio César hatalmas védéseit is. Emlékszem egyszer az Interben volt egy hasonló védése, amit egészen véletlenül még láttam is. Adott egy hatalmas szabadrúgásbomba, amit hárított egy jól irányzott vetődéssel, de a kipattanó épp egy Belenenses játékoshoz pattant, aki nem is habozott, ráküldte mégegyszer 3 méterről. Hát Júlio belevetődött abba is, méghozzá jól. Egy nagyon jó Júlio César és egy közepesen gyenge hátvédsor tehát kb. egy fél bekapott gól. 

Namármost. Jövő pénteken érkezik a Porto, utána kedden pedig a Zenit. Akármilyen formában van is most az a két csapat, azt nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy a hátvédsorunk és César is sokkal többször próbára lesznek téve. Adott tehát egy baromira jól működő támadóalakzat és egy gyenge védősor két olyan középerős csapat ellen, akiktől felfordul a gyomrunk. Hatalmas izgalmaknak nézünk elébe.

Ja, és ne feledkezzünk meg Rui Vitóriáról sem. Szezon közben többször is meginogott a pozíciója, de aztán láss csodát, most ott tartunk, hogy újra van esélyünk a bajnokság megnyerésére. A bukdácsoló Portót utolértük, a Jesus irányította, többnyire kiegyensúlyozott, de a leggyengébb csapatok ellen meglepően szar Sporting pedig elérhető közelségbe került. Továbbra sem állítom, hogy tudja mit csinál, inkább csak Jonaséknak köszönheti a jelenlegi helyzetet, de a jó szériánk miatt újra biztosnak tűnik az állása. Változhat ez a következő két hétben? Ó, de még mennyire.

A Belenenses–Benfica (0-5) összefoglaló videója: