Miért?

Nem akartam írni erről a meccsről, igazából még most sem akarok. De mégis annyi minden van a fejemben. Próbáltam az italba menekülni, egy darabig ment, majd jött az alvás, azzal sem volt probléma. Ébredés után viszont ugyanazok a képsorok játszódtak le előttem újra és újra. Nem tudom felfogni. Kérdések hálójában. Nem akartam írni erről a meccsről, igazából még most sem akarok. De mégis annyi minden van a fejemben. Próbáltam az italba menekülni, egy darabig ment, majd jött az alvás, azzal sem volt probléma. Ébredés után viszont ugyanazok a képsorok játszódtak le előttem újra és újra. Nem tudom felfogni. Kérdések hálójában.

Nincs igazság. A tavaly történtek után hiába hangoztattam, hogy visszakapjuk, nem kaptuk vissza. Sokkal látványosabb volt a két csapat közötti különbség játékban, mint egy éve, mégis valami felsőbbrendű istenség szórakozik velünk.

Mert mi ez, ha nem egy gusztustalan játék, amiben elnyeri jutalmát, ki nem érdemli? Aki nem tesz érte semmit? Mikor jön az a rész, hogy csak egy kis szerencséje legyen annak a csapatnak, amelyik futballozik? Azt mondta az egyik barátom: "Chelsea, nagy csapat, ennyi. A jó csapatnak szerencséje van." Mi van?? A jó csapatnak szerencséje? Melyik volt ma a jó csapat? A Chelsea? Néztétek a meccset? Ha valamelyik csapat rászolgált a szerencsére, azok mi voltunk.

Nem vagyok Chelsea szurkoló, de ha az lennék, kizárt, hogy büszkén reklámoznám ezt a csapatot, ezt a sikert. Örülnék, boldog lennék, de tudnám, ez nem az a pillanat. Ennyi pénzből, amennyit ők játékosokra költhetnek évről-évre azt sem tudják, hogy mit akarnak futballozni. Kontrajáték? Ez? Mitől? Attól, mert nincs náluk a labda, de ha megszerzik, futnak előre, hátha lesz valami? És simán azt nyilatkozzák, hogy megérdemelt a siker? Mit tettek érte?

Persze bennem is van önkritika. Voltak elpuskázott helyzetek, Garay egyszer hibázott, Luisao lassúsága pedig azonnal kijött. Elfáradtunk, mert mi futballoztunk, őszintén, nem csaltuk a futballt, mint az ellenfél. Veszítettünk volna a hosszabbításban? Lehet, de sosem tudjuk meg. Úgy veszítettünk 2-1-re, hogy egy darab helyzetet nem tudott kidolgozni a Chelsea.

Nem ezt érdemeltük. Sem a csapat, sem a helyszínen síró drukkerek, sem a pult mellett megnémuló bloggerek. De főleg nem a Chelsea. Nekem annál nem kell több, minthogy Ramires szerint veszített, aki győzelmet érdemelt volna. Nem kell mágnestábla, nem kell az ellentábor fölényes stílusa, nem kell semmi.

Büszkeséget érzek, mert megmutattuk, hogy igenis létezik az a Futball, amire a beharangozóban utaltam, amire ez a Chelsea kurvára nem képes. Vigasztal? Mindenképpen. Mi vagyunk valamilyenek, a Chelsea semmilyen, csupán piszok szerencsés. Bárki bármit mond, sosem tudnék szurkolni egy olyan csapatnak, amely megmagyarázhatatlan módon trófeákat nyer. Nekem jobban esik az ismerősöktől, barátoktól azt hallani, hogy lefutballoztátok őket, megérdemeltétek volna. A trófea nem minden.

És most már nem várok arra, hogy visszakapjuk, amit tavaly elvettek. Annyira vártam, annyira bíztam benne, erre idén még durvábban arcon csapott az élet. Úgy látszik, ez csak a gazdagok, a "nagyok" kiváltsága. Tudjátok mit? Nem érdekel. Az én szememben a Benfica Európa liga győztes.