Előhang

Nem, még egyelőre nem nyertük meg a bajnokságot, de egy hatalmas lépést tettünk feléje, tehát teljesen jogos a srácok meccs utáni eufóriája, hiszen ők is tudják, ezt innen már kötelező behúzni.Nem, még egyelőre nem nyertük meg a bajnokságot, de egy hatalmas lépést tettünk feléje, tehát teljesen jogos a srácok meccs utáni eufóriája, hiszen ők is tudják, ezt innen már kötelező behúzni.

Ugyan mindenki tudja már, de azért én még vázolom a helyzetet. Az van, hogy három darab meccsünk maradt ebben a szezonban. A Porto továbbra is négy pontra kullog mögöttünk. Nekünk elég megverni otthon az Estorilt, majd a szezon utolsó meccsén a Moreirensét és bajnokok is vagyunk. Mert ha ez megvan, akkor a Porto elleni derbi miatt nem kell aggódnunk, legalábbis nem az fogja eldönteni a bajnokságot. Abból a szempontból persze ez a meccs sem lehet közömbös, hogy a Porto az Porto. Ott, aznap nem illik majd mindenre fittyet hányva felvonulni, ha húsz pont volna a különbség, ott akkor is vért kéne izzadni. Meg aztán még az a különleges helyzet is kialakulhat, hogy a Dragaoban nyerhetjük meg a bajnokságot, ami azért kicsit sem rigófütty, pláne, hogy ezzel revansot is vehetnénk bizonyos sérelmekért. Oh, Istenem, de édes ezt ízlelgetni, de egyelőre még tilos. Most még ezzel ne foglalkozzunk!

Hogy izgultam-e a Maritimo elleni meccs kezdetekor? Nem. Bármilyen furcsa, de egy kis izgalom sem volt bennem, mert annyira megszoktam már, hogy idén hozzuk a kötelező győzelmeket. Lima korai büntetője még azt a halványka kételyt is eloszlatta bennem, ami akkor jelent meg, mikor megláttam Almeidát balhátvédként. Ez a srác mindenütt bevethető? De most komolyan! Hol van az igazi posztja? Összezavarodtam.

Szóval Lima megnyugtatott mindenkit az elején, hogy ez a meccs már a kezünkben van. Valószínű, hogy JJ is a biztosat szerette volna, ezért lelassította a játékot, a további támadások pedig megakadtak. Izgalmaknak innentől kezdve nyoma sem volt, csak Matic egy-egy megoldása után húztam mosolyra a számat. Őt jó volt nézni most is.

Nézzed, hogy hol megy el a hosszú lábaival, nézzed!

Aztán az első félidő vége felé, amikorra már a Marítimo bizony megérezte a vérszagot, be is következett az, amit sejtettem, de végképp nem vártam. Igor Rossi, aki se nem orosz, se nem olasz, hanem brazil, bebólintotta az egyenlítő gólt. Senki sem fogta, üresen fejelhetett, maradt tehát a tanácstalan egymásra nézés, majd a félidőt jelző sípszó.

Itt gondolom sokak fejében megfordult pár vészjósló gondolat. Néhányotoknak talán még flashei is voltak a tavalyi szezonról, de én továbbra is nyugodt voltam. A második félidő egy az egyben a miénk volt. Három csatár futkározott elől. Rodrigótól legtöbbször annyira futotta, hogy kivigye az alapvonalig, aztán megpróbálja beadni onnan, Cardozo most csak ügyetlenkedett, Lima pedig két kapufáig jutott (a korai gólján kívül). Bepréseltük őket, a gól mégis a legváratlanabb szituációból jött. Salvio futott fel a jobbszélen, becsapta az emberét, a beadása pedig Igor Rossi térdéről a hálóba vágódott.

Ettől a ponttól nem lehetett más a stratégia, mint megtartani az előnyt, megölni az ellenfél próbálkozásait már a félpályánál, esetleg egy-két alkalommal kitámadni. Rodrigo, majd a végén Lima is lejött, minden tökéletesen működött a hosszabbításig, ahol picit ránk hozták a szívbajt a madeiraiak, de végül mi örülhettünk. Így kell ezt csinálni, ismét megvertünk egy olyan csapatot, akiket a Porto nem tudott.

öröm, béke, bódottá', szeretet

És akkor jöjjön innentől egy felszabadult örömfoci, valahányszor pályára lépünk még ebben a szezonban! Jöjjön a Fenerbahce is, ha mer! Most már rájuk kell koncentrálni! Tegyünk azért, hogy erre a szezonra még sokáig emlékezhessünk!