Ég és Föld

Ne tévesszen meg senkit a posztapokaliptikus jellegű kép, még nincs itt a világvége, ez csak egy segédeszköz számomra, hiszen arra próbálok rámutatni, hogy a Bordeaux elleni odavágó és visszavágó között éppen annyi volt a különbség játékban, mint a geológus és a teológus között. Ég és Föld.Ne tévesszen meg senkit a posztapokaliptikus jellegű kép, még nincs itt a világvége, ez csak egy segédeszköz számomra, hiszen arra próbálok rámutatni, hogy a Bordeaux elleni odavágó és visszavágó között éppen annyi volt a különbség játékban, mint a geológus és a teológus között. Ég és Föld.

Először is kezdjük azzal, hogy mind a négy El-beli meccsünket megnyertük, ráadásul ezen meccsek egyikén sem a legerősebb kezdőnkkel álltunk fel. Azt már a szezon elején is tudtuk, hogy idén hosszú lesz a kispad, de ilyen teljesítményre szerintem akkor még senki sem számíthatott egy felforgatott csapattól. Így néz ki az, ha a kispad is minőségi játékosokból áll, az edző pedig okoson rotálja a csapatot. Persze apróbb szépséghibák és hiányosságok azért még itt-ott fellelhetők, de nem fogok most panaszkodni. Legyen ez egy örömposzt!

Azt hiszem kijelenthetem, hogy a srácok ezzel a teljesítménnyel megbocsájtást nyertek a múlt heti vajúdásért. Nagyon sok volt a kérdőjel a mérkőzés előtt, közel sem volt még lefutott a párharc, ráadásul az sem járult hozzá a nyugalmunkhoz, hogy Luisaót és Garayt otthon hagytuk, miközben a Bordeaux legveszélyesebb csatára, Diabaté visszatért a sötétkékekhez.

Már a meccs első perceiben érezhettük a különbséget a múlt hetihez képest. Volt iram, voltak jó megmozdulások és bár a nagyobb helyzetek még nem jöttek futószalagon, nem ülhettünk nyugodtan a seggünkön. Fél óra elteltével aztán egy Melgarejo által kiharcolt szögletből Jardel kezdte meg a gólgyártást. Maga sem tudta, hogyan fejelte be a lasztit, de bement, mi pedig joggal örülhettünk, hisz innentől a Bordeauxnak már minimum három gólt kellett rúgnia.

Plašilt többek között ezért nem vették fel szülészorvosnak

Innentől kezdve nem volt más dolgunk, csak hátrahúzódni és berendezkedni a kontratámadásokra. Ez lett volna a cél, csakhogy szerintem a Bordeaux maga sem hitte el, hogy itt ők még három gólt rúghatnak, ezért nem is tettek fel mindent a támadásra. Próbálkoztak-próbálkoztak, csak valahogy nem jött nekik össze, annyira meg nem nyíltak meg, hogy egy gyors kontra formájában lecsaphassunk rájuk és végleg lerendezzük a párharcot. A 66. percben Cardozo váltotta a semmit sem mutató Rodrigót, az események pedig innentől kezdtek felpörögni. Jardel próbált meg blokkolni egy Saivet felé érkező veszélyes keresztlabdát, csakhogy olyan szerencsétlenül ment bele a test-test elleni küzdelembe, hogy a labda egyenesen az üresen álló Diabaté elé került, aki kihasználta az ajándékba kapott helyzetet és kiegyenlített.

De semmi gáz, mert tudjátok mi jellemző ránk eddig az Európa ligában? Hát az, hogy nem hagyjuk az ellenfelet sokáig örülni. Kíméletlenül az arcukra fagyasztjuk a mosolyt. Ezt tettük a Leverkusennel is, és nem volt ez másképp a Bordeaux esetében sem. Még talán fel sem fogták, hogy visszatérhetnek a meccsbe, Gaitán már emelte is át a fhansziák védősorát egy pazar mozdulattal, Cardozo pedig szinte egyszerre fektette el Henriquet, a Bordeaux legstabilabb hátvédjét(?) és Carrassót, hogy aztán könnyedén lőhesse ki a bal alsót.

Óscar "Tacuara" Cardozo

És ekkor még közel sem volt vége. A hosszabbításban egy kapu előtti kavarodás során Jardel megszerezte élete első dupláját, csak az a gond, hogy ezúttal a mi kapunkba talált be. Kétségbeesve próbált meg tisztázni Saivet elől, de jobban járt volna, ha Roderickre hagyja, mert ezt a bombát - az egyébként is a földön fekvő - Artur nem tudta hárítani.

A Bordeaux itt már legfeljebb annak örülhetett, hogy sikerül megőrizni a hazai veretlenséget az európai porondon, viszont ahogy az előző góljuknál, úgy most is szinte azonnal érkezett a válasz. Egy előreívelt labdát kezelt le szerencsétlenül a csereként beálló Poko, Cardozo pedig ismét kíméletlenül csapott le a helyzetre. Először még megetette a nagyot hibázó Pokót, majd pedig lazán, külsővel pöccintette be a lasztit Carrasso mellett, hogy a csapatot elkísérő népes benfiquista tábor maximálisan ki legyen szolgálva a végére.

Azt hiszem, hogy nem csak a továbbjutással, de a mutatott játékkal is teljesen elégedettek lehetünk. Persze egy kicsit szúrja a szemünket az a két bekapott gól, de a Jardel-Roderick duótól azért ez bőven benne volt a pakliban. Megvédtük a portugál csapatok becsületét, folytathatjuk a menetelést, és mivel már a sorsolást is lebonyolították, tudjuk, hogy a Newcastle lesz a következő ellenfél, de erről majd Gomes88 fog írni bővebben a holnapi nap folyamán.

A meccs összefoglalója: