Innen már be kell húzni ezt a csoportot

Bemutatkoztunk az elitnek, megmutattuk magunkat, és tudatosítottuk bennük, hogy egy jó ideig meg sem állunk. Nem voltunk ugyan egyenrangú ellenfelei a Manchesternek, hiszen a kapunkig is alig jutottak el, de azt azért bizonyította a csapat, hogy bizonyos betegségeket még kezelni kell: csak kiscsapatok képesek ennyi helyzet ellenére is egy ponttal távozni a gyepről...Bemutatkoztunk az elitnek, megmutattuk magunkat, és tudatosítottuk bennük, hogy egy jó ideig meg sem állunk. Nem voltunk ugyan egyenrangú ellenfelei a Manchesternek, hiszen a kapunkig is alig jutottak el, de azt azért bizonyította a csapat, hogy bizonyos betegségeket még kezelni kell: csak kiscsapatok képesek ennyi helyzet ellenére is egy ponttal távozni a gyepről...

Lealázandó ellenfélként, aktuális kitömnivalóként beszéltek rólunk, majd a meccs után már csak a Chelsea ellen tartalékoltunk dumával tudták nyugtatgatni magukat, no meg a konkurens csatornán futó Született feleségekkel. Nem mondhatni, hogy nem bicskanyitogató az a viselkedésmodell, ami ismét felszínre került, de mivel a Benficát képviselni magasztosabb dolog, mintsem a mocsárból tüzelni szegény fegyvertelen embertársainkra, ezzel a témával nem szeretnénk foglalkozni többet, minden bizonnyal a portugál fórumokon számos benfiquista példája is akad az ehhez hasonló szájhősködésre.

Másrészt fontosabb dolgunk is van, a tegnapi játékunk, pontosabban az a játék feletti eszméletlen kontroll, amit mutattunk, azt akkor is példaként állítanám az olvasó elé, ha a Leixoes ellen mutatnánk be, ám egy sokszorosan Bajnokok Ligája győztesekkel teletűzdelt ellenfél ellen még nagyobb respekt jár a csapatnak. Bátran leírhatjuk, hogy az a fegyelmezettség, amivel a középpálya közepe szűrte az angol támadásokat, az a haditengerészetnél is ritka...

Innen már csak azt a gyorspasszos, kreatív játékot kellett játszanunk, ami valamiért még mindig jobban megy egy-egy gyengébb csapat ellen, de tegnap már bemutattunk egy európai elitcsapat ellen is pár olyan példányt, amit le lehet vetíteni a világ bármely országában. Gyorsan hozzá kell tenni, hogy Javi Garcia és Witsel munkája mellett itt az is kellett, hogy Fletcher komoly konkurenciaként tűnjön fel az Adidas-Nike sportszergyártói tengelyben eladott labdáinak számát tekintve. Még Ferguson is csak röhögni tudott rajta:

A szilárd alap persze legalább ilyen elengedhetetlen volt, Luisao túl a harmincon is képes gyorsulni, miközben tavaly még Dr. Watson szerepében lelkes nyomozótársa volt csak Robertonak, addig tegnap Rooney mindössze egyszer tudta átjátszani-akkor is rádióantennával. Természetesen a dícséret kijár a cirádás hajú Emersonnak, Garaynak, és a megállíthatatlan SuperMaxinak is.

Mégsem lehetünk teljesen elégedettek: miközben a fejüket kapkodó manchesteriek ma nyaki izomlázaikat kezeltetik, addig mi kénytelenek vagyunk újra arról beszélni, hogy nincs elég versenyszituáció az év során, és így az igazán éles szituációkban rendre rossz döntéseket hozunk, még akkor is, ha egyébként klasszis teljesítményt nyújt a csapat egésze. Ez a probléma persze nem újkeletű, a Sakhtar Donyecktől a Celticig minden gyenge ligából érkező csapat erre fogja kuparemeklése végét, nekünk azonban tovább kellene ezen valahogy lépni...

Másik fájdalmas pont számomra Matics szereplése volt: mivel nem bírtuk végig a meccset középpályával, ezért a szerb Crouch-nak is be kellett állnia, és a szép bemutatáson kívül talán annyi pozitívumot írhattunk a számlájára, hogy látványosan védekező középpályást játszott, még akkor is, ha Haraszti Ádám a piacon (egyébként teljesen alaptalanul) védőként kínálta volna őt. Sajnos hiába szűrt jól a hajrában, jelenleg van olyan erős a középpályánk, hogy nincs szükségünk olyan játékosra, aki a labda megjátszásának alapjaival sincs tisztában.

Hogy mégse negatívummal zárjunk, emeljük ki, hogy Cardozo rég látott kedvvel cukkolta védőit, és Nico Gaitán is csak egyre zseniálisabb. A csereként beálló, mára lieblingemmé kinövő Nolitoról, és az angolok közt is meglepően erősnek tűnő másik kedvencemről, Witselről ne is beszéljünk...

Van potenciál ebben a csapatban, és most már csak egy célunk lehet: csoportgyőztesként zárni!

A fotókat köszönjük a daylife.com-nak!