A korábban a Rangerst, a Liverpoolt, a Southampton, a Torinót, a Benficát, a Blackburnt és a Newcastle-t is irányító tréner az 1995–1996-os idényben a Galatasaray vezetőedzője volt, s a csapattal elhódította a Török Kupát. Nem is akárhogyan, az örök rivális Fenerbahce elleni kétmeccses fináléjában a hazai 1–0 után idegenben, hosszabbítást követően 1–1-re végzett a csapat.
Ezt követően Souness a Galatasaray zászlajával berobogott a pálya közepére, ahol kitűzte azt a rivális földjére – mondani sem kell, hogy azóta is a klub szurkolóinak óriási kedvencének számít a skót… A sztorinak persze volt előzménye.
„Amikor odaszerződtem, a Fenerbahce egyik alelnöke egy újságban azt a kérdést tette fel, hogy »mit akar a Galatasaray egy nyomorék szerződtetésével?« Rólam beszélt, mivel tizennyolc hónappal korábban átestem egy nyílt szívműtéten. Megnyertük a kupát, az ő stadionjukban és odaadták a nagy zászlót. Mindegyik játékosunk meglengethette, aztán nekem adták, én tovább, így ment ez a félpályához közeledve, hogy átvegyük a trófeát. Visszamentem a felezővonalhoz, felnéztem az ürülő lelátóra, és hihetetlen módon megpillantottam annak a fickónak az arcát. Azt gondoltam, »most megmutatom neked, ki a nyomorék.« Nem ez volt a legokosabb tett az életem során. Amikor sikerült a földbe szúrnom a zászlót, és megfordultam, láttam, hogy a szurkolók próbálnak betörni a pályára. Sikerült megúsznom viszonylag sérülésmentesen. Viszonylag.”
A Galata-zászló esete