Hová tűnhettek a Fradi BL-ben megszerzett milliói?

Vágólapra másolva!

2009.09.04. 15:58

Címkék

A Nemzeti Sport szeptember 2-ai számában a Debrecen BL-be jutása kapcsán az „Aranybányában játszhat a Loki” című cikkben Muszbek Mihály sportgazdasági szakember a debreceniek anyagi helyzetét elemezve megemlítette, a DVSC nem juthat a 14 évvel ezelőtti BL-induló FTC sorsára (mint ismert, a több mint 500 millió forintos bevételt az egyesület büdzséje elnyelte): „A két klub története más. Nem mondhatnám, hogy a Fradinál kézen-közön tűnt el a pénz. Az egyesület különböző szakosztályai tetemes adósságot halmoztak fel, őket mentették meg. Ehhez jött a felelőtlen gazdálkodás, az átgondolatlan játékospolitika.”

Lisztes még játszott a Fradival a Bajnokok Ligájában (Fotó: archív)

Továbbá a Nemzeti Sport szeptember 3-i számában szerepel egy összeállítás („A kicsiknek néha súlyos teher is lehet a főtáblás fellépés"), amelyben az FTC-nél ez is olvasható: „...máig nincs tisztázva, hol folyt el az UEFA-tól érkező vagyon."

Tényleg hol lehet?

Az UEFA akkori közleménye szerint a BL-szereplésért 508 millió forint járt – igaz, Bocsák Miklós a Mit tettek a Fradival? című könyvében az összes bevételt 706 millióra becsülte. A könyvben Szívós István, az FTC akkori elnöke azt nyilatkozta, a játékosok prémiumára 80 milliót költöttek, a költségek pedig mintegy 500 millióra rúgtak. Furulyás János szakosztályelnök (az egyesület abban az időben 13 szakosztályt működtetett) még azt is megemlítette, hogy Szívós 1.3 milliót, helyettese, Deák László 1.1 milliót vett fel prémiumként.

A költségek levonását követően kb. 173 millió forint még maradt, ezt a Fradisták a Fradiért Alapítványba helyezték el. Felvetődhet a kérdés, hogy miért került a pénz alapítványi kezelésbe – nos, az így kezelt összegek nem képezik egy pénzügyi vizsgálat tárgyát, csak az ügyészségnek volt ellenőrzési joga. Furulyás azt állította, nem volt a kuratórium tagja, aláírási joggal sem rendelkezett, csupán kérte, hogy a kifizetésekről tájékoztassák. De azt is hozzátette, több kifizetésről nem kapott tájékoztatást – még úgy sem, hogy a kuratórium elnöke, dr. Turai Gábor egyébként jó kapcsolatokat ápolt a vezetőség tagjaival.

Az alapítvány mellett homály fedi az 1995. szeptember 11-én alapított Fradi Befektetési Rt. sorsát is. Ez a gazdasági társaság az FTC és a Polgári Bank közös vállalkozása volt 32.1 millió forintos tőkével. Az rt. futballisták adásvételére specializálódott; egy évvel később a részvényesek szűkszavú értesítést kaptak, hogy az rt. két labdarúgót vásárolt, akiket később jelentős haszonnal értékesített. Az azonban nem derült ki, ki is a két játékos – szóbeszéd szerint Zoran Kunticsról és Goran Kopunovicsról volt szó. Ők 1996 nyarán távoztak az FTC-ből, de még az rt. létrehozása, azaz 1995. szeptember 11-e előtt lettek fradisták...

A BL-ből szerzett milliók eltűnésével arányban a köztartozások felhalmozódtak, így alig két évvel a BL-szereplést követően, 1997 végére a deficit 439 milliót tett ki (csaknem annyit, mint a BL-bevétel), a köztartozások pedig 154 millióra rúgtak – pedig ebben az időszakban az FTC állami támogatást is kapott: az OTSH 1995-ben 4.5 millióval, 1996-ban 1.8 millióval, 1997-ben 2 millióval támogatta az egyesületet. Az FTC 1998-as auditált költségvetése valamennyi szakosztályra vonatkozóan 750 millió forint volt.

A válságból való kilábalásra az hozott volna megoldást, hogy befektetőket találjanak, aminek révén a labdarúgó-szakosztály leválhat az egyesületről. A klub 1998. január 12-én foglalkozott a befektetni szándékozó cégek (IMG, ENIC, Dicobe) pályázatának értékelésével. Az amerikai-olasz Dicobe lett a befutó, de még az év májusában meghiúsultak a tervek. Jöttek a kisgazdák, aztán 2001-ben érkezett a Várszegi Gábor nevével fémjelzett Fotex Rt., hogy majd 2003-ban távozzon.

LISZTES KRISZTIÁN ESETE
A példák jól szemléltetik a felelőtlen gazdálkodást. De akad itt más is, még közvetlenül a BL-be jutást megelőző időszakból. A nehéz anyagi helyzetben lévő klub egyes játékosok megtartására külső cégekkel kötött szerződést, amelyek a következőképpen tipizálhatók: a vállalkozó(k) ad(nak) egy bizonyos összeget, hogy a labdarúgó továbbra is zöld-fehér mezben játsszon, viszont ha eladják külföldre, akkor a szerződésben kikötött százalékban részesedik a vételárból. A Fradi akkori kulcsjátékosai közül állítólag Lipcsei Péterrel, ifjabb Albert Flóriánnal és Lisztes Krisztiánnal is hasonló volt a helyzet, sőt Lisztes esetében a vállalkozók és a klub perre mentek, igaz, a bíróság 2003-ban az FTC javára döntött. Egy kft. abban állapodott meg a Fradival, hogy 1994. február 1-je és 1996. június 30-a között 4 millió forint támogatást nyújt Lisztes sporttevékenységéhez, s eladása esetén az érte kapott összegtől függően legalább 50, legfeljebb 80 százalékban részesedik. A Ferencváros 1995. január 11-én kötötte meg a szerződést Lisztes átigazolásáról, tehát már a szerződésben foglalt időszakban. Ez még akkor is tény, ha a középpályás ténylegesen csak 1997. január 1-jén lett a VfB Stuttgarté, míg a köztes intervallumban kölcsönben futballozott a zöld-fehéreknél. Lisztes 540 000 márkáért, akkori áron 54 819 460 forintért kelt el. A szerződés értelmében ebből 27 620 711 forint járt volna a kft.-nek. A cégnek azonban ekkor még nem volt tudomása a szerződésről, ezért a klubbal kötött megállapodása lejártakor a 4 millió forintját kérte vissza kamatostul. Az FTC ki is fizetett 5 065 909 forintot, de a kft.-nek utóbb tudomására jutott, hogy a zöld-fehérek akkor adták el Lisztest, amikor még szerződésben álltak a céggel. A Pesti Központi Kerületi Bíróság ennek alapján fizetésre kötelezte a Fradit, ám az egyesület – késedelemre és értékaránytalanságra vonatkozó – beadványára a másodfokú bíróság az ítéletet hatályon kívül helyezte. A Fradi egyébként arra hivatkozva követelte a szerződés semmissé tételét, hogy a FIFA szabályzatába ütközik, ha egy futballista játékjoga nem az egyesületnél van. A nemzetközi szövetség ugyanis nem ismeri el a játékjog rendelkezési jogára vonatkozó kategóriát, s nem mellesleg Lisztes Krisztián, azaz a harmadik fél a szerződés megkötésében nem vett részt, ergo a kontraktusban foglaltak nem voltak teljesíthetők, jogi kategóriával élve lehetetlen szolgáltatásra irányultak. Lehet, hogy a Fradinál előre tudták, hogy legrosszabb esetben alig több mint 5 millióból megúszhatják az ügyletet?