Nicola Legrottaglie

nemzetisége:
olasz
12/1
születési hely:
Gioia del Colle
ideje:
1976.10.20.
pozíció:
középhátvéd
magassága:
185 cm
súlya:
73 kg
korábbi klubjai:
Pistoiese, Prato, Chievo, Reggiana, Modena, Chievo Verona, Bologna, Siena
sikerei:
Olasz Szuperkupa-győztes (2003), olasz bajnok (2005), a Serie B bajnoka (2007), Konföderációs Kupa-résztvevő (2009), az Év csapatának tagja a Serie A-ban (2002, 2003, 2009), az idény legjobb védője (2002, 2003)

Nicola Legrottaglie az olasz újhullám egyik legnevesebb képviselője volt a 2000-es évek elején. A 2002-2003-as szezonban tűnt fel a Serie A-ban, a meglepetéscsapat Chievo Veronában. Ám mintha kissé korán került volna egy nagycsapathoz, hiszen a Juventusban mind a bajnokságban, mind a BL-ben rengeteget hibázott. A válogatottban szerepelt a 2004-es Európa-bajnokság selejtezőin is, de onnan is kikopott, a néhány évi kölcsönjáték és az idősödés azonban határozottan jót tett „Legro” játékának.

Az olaszok közül szőkeségével is kitűnő bekk első profiklubja a 3. ligás Pistoiese volt 1996-ban, innen került az osztálytárs Pratóba, majd az akkoriban szintén ligatárs Chievo Verona, a kisebbik veronai csapat igazolta le a 21 éves tehetséget. Első évében rendszeresen szerepelt, de ezután kölcsönadták a Reggianába, ahol csak elvétve kapott lehetőséget, igaz, egy gólt így is szerzett. Tavasszal vissza is irányították Veronába, ám ott sem rá építették a védelmet. Ekkor úgy tűnt, hogy a 24 éves fiú elkallódik, de szerencséje volt: a második ligás Modena látott benne fantáziát, kölcsönkérte. A védő megkapta az eddig hiányzó bizalmat, és nagyon jól szerepelt a Série B csontzenéjében.

A Chievo vissza is hívta őt, és Nicola két csodálatos évet töltött az időközben a Serie A-ba is feljutott sárga mezes csapatban: első idényében a Bajnokok Ligájáért, a másodikban az UEFA-kupás szereplésért vívtak hatalmas harcot. Jó „kiscsapat” volt az Lucianóval, Benito Corradival, Simone Perrottával... 2002-ben a törökök ellen a squadra azzurrában is bemutatkozhatott, és a keretnek tagja volt 2004 kora őszéig. 2001 nyarán több olasz élcsapat is bejelentkezett érte (Inter, Juve, Lazio), de akkor még maradt Veronában, végül 2003 nyarán 7 millió euróért a Juve igazolta le. Marcello Lippi a bemutatón azt nyilatkozta, hogy hihetetlenül örül a futballista érkezésének – a játékának már nem ennyire, mert eleinte rosszul, később viszont nagyon rosszul játszott, lerítt róla, hogy nem érti meg magát a már jól összeszokott Thuram–Ferrara–Iuliano–Montero-négyes tagjaival.

2003 végére már jobb lett a helyzet, de még így is sokan csodálták, miért ragaszkodik hozzá Lippi a tapasztaltabb és már bizonyított Mark Iuliano ellenében? „Szerződése 2008-ig szól, fizetése kb. félmillió euró prémiumok nélkül. Igaz, prémiumot Capello 2004-es érkezése után oly' sokat nem utaltak számlájára, lévén egy kezének ujjai is bőven elegendőek pályára lépéseinek megszámlálásához...” – írtuk róla akkoriban. Januárban kölcsön is adták a Bolognának, miután új edzője, Fabio Capello sikertelenül próbálta elcserélni Christian Panuccira a Romával. A RAI-tól az év végén citromdíjat kapó hátvéd elismerte: "Szeretnék ismét játszani, de ezt itt nem tehetem meg, mert nem kapok rá lehetőséget".

A kiscsapatban 6-os átlagot érdemelt ki, ami jóval több a Juvénél elértnél, combhúzódása miatt viszont több mérkőzést is ki kellett hagynia. Újabb egy évet tölthetett el kölcsönben, de nem a kiesett, majd a bundabotrányok miatt újra első osztályú klubban, hanem az ex-Juventusos Igor Tudor helyén a Sienában. A már másodosztályú Juvéba tért vissza, majd miután meghosszabbították szerződését 2011-ig, valósággal megtáltosodott, 2009-ben bekerült az Év csapatába is! Régi ismerőse, Lippi kapitány magával is vitte őt a 2009-es Konföderációs Kupára.