David Sergio Trézéguet

nemzetisége:
francia-argentin
66/34
születési hely:
Rouen
ideje:
1977.10.15.
pozíció:
csatár
magassága:
186 cm
súlya:
78 kg
korábbi klubjai:
Platense, AS Monaco
sikerei:
francia Szuperkupa-győztes (1997), francia bajnok (1997, 2000), olasz bajnok (2002, 2003, 2005, 2006), olasz Szuperkupa-győztes (2002, 2003), a Serie B bajnoka (2007), U-18-as Eb-győztes (1996), U-21-es vb-résztvevő (1997), világbajnok (1998), Eb-győztes (2000), vb-résztvevő (2002), Eb-résztvevő (2004), vb-ezüstérmes (2006), az U-21-es vb-ezüstcipőse (1997), az Év legjobb fiatal futballistája Franciaországban (1998), az Év csapatának tagja a Ligue 1-ben (1999), az Év csapatának tagja az uefa.com szerint (2001), olasz gólkirály (2002), az Év játékosa Olaszországban (2002), európai ezüstcipős (2002), a BL ezüstcipőse (2002), a BL bronzcipőse (2006), az Év csapatának tagja a Serie A-ban (2002, 2003, 2006), az Eb-selejtezők bronzcipőse (2004), olasz ezüstcipős (2006, 2008)


"Együtt értünk futballistává, így a pályán mindig tudom, hol helyezkedik. Meg azt is, hogy ha eljut hozzá a passzom, nem nagyon hibázza el a helyzetet." (Thierry Henry) Az utolsó tagmondat rejtett alanya nem más, mint David Trezeguet a francia válogatott tulajdonképpeni középcsatára és első számú gólfelelőse - ha egészséges, egyike a világ legveszélyesebb csatárainak - nem véletlenül lett olasz gólkirály 2002-ben!

A jobblábas tipikus lesipuskás argentin származású csatár, bár Franciaországban látta meg a napvilágot. Argentínában kezdett el focizni a Platense csapatában, 1995 nyarán pedig részt vett az argentin ifiválogatott nyári edzőtáborozásán is, ám ott eltanácsolták. Mérgében és elkeseredettségében meg sem áll második hazájáig, ahol a Monaco ajánlott szerződést neki, miután a PSG-nél is elutasították. A hercegségben - talán már csak dafkéből is - remekelt, bekerült Henryval a francia ifiválogatottba is, akikkel 1996-ban ifjúsági Európa-bajnokságot nyertek. Csak 20 éves korára, egy évvel Henry beépülése után lett stabil kezdő a piros-fehérek között, s megszerezte első bajnoki címét: Barthez, Henry, Lamouchi, Giuly, Djetou, N'Doram, Prso, Spehar, Legwinski, Costinha, Christanval, Ikpeba, S. Diao, Sagnol, Thuram voltak tettestársai... Az ifjú David első komoly évében 17 góllal tette le névjegyét! Az ő találatával jutottak be a BL elődöntőjébe, ahol a Juve még túl nagy falat volt számukra, egy laza ötöst kaptak Torinóban. Ekkor már a válogatottban is bemutatkozhatott, de a hazai rendezésű VB-re nem vitte ki Jacquet: Guivarc'-ot, Dugarryt, Djorkaeffet és a nála kevesebb bajnoki gólt szerző Henryt választotta a kapitány. A következő szezonban 22 góllal bizonyította, hogy nagy kár volt kihagyni őt, s erre már a Juve is vevő volt: a II. Lajos stadionból 14 millió font ellenében átcsábították a Delle Alpiba. Első szezonjában sérüléssel bajlódott, de így is jó volt 14 gólra, második évében viszont már ő lépett elő első számú gólfelelőssé (Del Piero sérülését kihasználva). Nem is volt rá panasz, 24 góllal járult a bajnoki címhez s társbérletben gólkirály lett!

Kissé törlesztett: a 2000-es EB-döntőn éppen az olaszok ellen lőtte történelmi aranygólját - állítólag sokan ferde szemmel néztek rá pár hétig Torinóban, ami nem is csoda, hiszen Buffon, Zambrotta, Iuliano, Del Piero is pályára lépett a fináléban... A 2001-es scudetto és olasz aranycipő után a nyári VB nagyon rosszul sült el számára, bár kapufáig és meg nem adott gólig eljutott, de összességében ő is csalódást okozott. Vissza akarok térni a csúcsra" - mondta a France Football 2003. évi első számában a Juventus argentin származású támadója, nem sokkal ugyanis a 2002-es világbajnokság után térdsérülést szenvedett, majd a vállával is voltak gondjai, így a 2002-2003-as idény első felét szinte teljes egészében családapai teendőinek szentelhette. Tavasszal aztán már játszott, 17 bajnokin összesen kilenc gólt szerzett, amivel ugyan nem volt esélye előző évi gólkirályi címe megvédésére, ám Alex Del Piero mögött mégiscsak ő volt a bajnok "zebrák" második leghatékonyabb gólszerzője. Ott volt a Milan elleni BL-döntőben is, de arról nem őriz szép emléket, hisz rögtön elrontotta a Juve első kísérletét a büntetőpárbajban, rosszul meglőtt labdáját Dida könnyedén védte. A BL-döntőig mindenesetre el kellett jutni, és abban Trezegolnak is meg volt a maga része. Ugyanakkor a sikeres visszatérésre újabb érv lehet a labdarúgás történetével és statisztikáival foglalkozó szervezet, az IFFHS 2003-as nemzetközi góllövőlista, amelyen Trezeguet a harmadik helyen végzett 13 találattal (Thierry Henry 15-tel nyerte a nemzetközi kupameccseken és válogatott találkozókon szerzett gólok alapján összeállított listát, a spanyol Raúl 14-gyel lett a második). Bár a Konföderációs Kupáról és a francia válogatott diadaláról - csakúgy, mint 2001 nyarán - térde pihentetése miatt lemaradt, az öt BL-gól mellé csak-csak kitermelt nyolcat az Eb-selejtezőket százszázalékosan befejező nemzeti csapatban is.

A "kékek" legutóbbi négy mérkőzésének mindegyikén betalált, összesen hatszor. Ha az olasz bajnokság 2003-as őszi idényében szerzett hét gólját is hozzácsapjuk, már nem is olyan rossz a mérleg. Mégis mondható, hogy a tavalyi évben viszonylagos franciaországi médiacsend vette őt körül, amihez hozzájárulhatott kritikus szemlélete is. Trezegól bizony nem tartozik a francia klubfutball nagy csodálói közé. "A technikai alapokkal nincs semmi baj odahaza, csak éppen a mentalitáson kellene változtatni. Egy-egy, mégoly szép játékkal is kiharcolt győzelem után nem kell mindjárt azt hinniük, mondjuk a lyoniaknak, hogy ők a Real Madrid vagy a Manchester - vallja, majd saját, beszédes példáján túl tanáccsal is szolgál a feltörekvő fiataloknak. - Franciaországban nincs olyan csapat, amellyel Bajnokok Ligája - vagy UEFA-kupa-győzelemre lehetne törni. Ezért annak, aki nyer egy bajnoki címet, de többre vágyik, nem lehet más választása, mint külföldre menni." Ezt a történetünk szempontjából nem túl fontos idézetet csak azért citáltuk ide, hogy lássuk, még Trezeguet is tévedhet: 2004-ben mindkét kupadöntőben volt francia csapat (Monaco, illetve Marseille), még ha el is bukták azokat. Trezeguet speciel Torinóba ment a 2000-es Európa-bajnokság döntőjében éppen az olaszoknak bebombázott aranygólja után. "A torinóiak egy kicsit hidegek, de én sem vagyok forrongó lélek, így aztán jól érzem itt magam. Az a fontos, hogy belül lobogjon a tűz" - mondja egy hang onnan a lángok öleléséből. Látszólag ellentmond e nagy szeretetnek, hogy az év első felében szinte másról sem cikkeztek a torinói lapok, mint hogy Trezegól megzsarolta a Juve vezetőit: távozik, ha nem kap jelentős fizetésemelést. A csatár cáfolt ("Ismerik az olasz újságírókat."), a tárgyalások is nyugvópontra jutottak - részben a játékos apjának, Jorgénak köszönhetően, aki egy ideje ellátja a fia körüli menedzseri teendőket.

A zseniális őszkezdet után 2004-es tavaszi szezonjának fele is ráment sérülésére és a formába lendülésére - világklasszisi tudására jellemző, hogy így is 16 gólig jutott 25 mérkőzésen! Az EURO2004-en azonban csúfosan leszerepelt: bár lőtt egy gólt a horvátoknak, de a többi meccsen amatőr módon, ráadásul akaratgyengén, langyosan játszott. Ráadásul Santini szerint Trezeguet egyszerűen leköpte őt a kiesés után... Ősszel nyilvánvalóvá vált, hogy egy újabb évet fog eltékozolni karrierjéből a 28 éves játékos: bár Capello Ibrahimovics mellett vele számolt a kezdőben Del Piero ellenében, ám Trezegól fantasztikus mutatói ellenére (a bajnokságban 50%, a BL-ben 100 %-os a gól/mérkőzés volt akkor eredményességi rátája!) inkább cirkuszolásaival, média-kirohanásaival hívta fel magára a figyelmet, mintsem fontos góljaival: a Real Madrid elleni BL-meccsre már el sem utazott állítólagos influenzája miatt, ami már több mint egy hete gyötörte őt, de Capellóval kibékülve a visszavágón már sorsdöntő gólt rúgott... Végül is maradt Torinóban, sőt, a Milan elleni tavaszi rangadón tulajdonképpen az ő gólja biztosította be a Juve 2005-ös bajnoki címét, de Treze Itáliában abszolúte közutálatnak "örvend"! Beszéljenek helyettem a számok: a bajnokik felén volt eredményes, öt BL-mérkőzésére négy gól jutott, három válogatottbeli fellépésén kétszer köszönt be - a Gazetta átlagai alapján így is ő lett a Juve leggyengébb futballistája 5.84-es átlagával! Nyáron nagy erőkkel csábította is őt Wenger ikertestvére, Henry mellé Londonba...