Alessandro Del Piero portréja

nemzetisége:
olasz
91/27
születési hely:
Conegliano
ideje:
1974.11.09.
pozíció:
irányító, csatár
magassága:
173 cm
súlya:
74 kg
korábbi klubjai:
San Vendemiano, Padova
sikerei:
olasz bajnok (1995, 1997, 1998, 2002, 2003, 2005, 2006), Olasz Kupa-győztes (1995), a Serie B bajnoka (2007), BL-győztes (1996), BL-döntős (1997, 1998, 2003), olasz Szuperkupa-győztes (1995, 1997, 2002, 2003), európai Szuperkupa-győztes (1996), Világkupa-győztes (1996), U-21-es Európa-bajnok (1994), vb-résztvevő (1998, 2002), Eb-ezüstérmes (2000), Eb-részvevő (1996, 2004, 2008), világbajnok (2006), az Év csapatának tagja az Onze Mondial szerint (1996), az Év legjobb fiatal játékosa Európában (Bravo-díjas, 1996), a Világkupa-döntő legjobbja (1996), az Év csapatának tagja az ESM szerint (1996, 1997, 1998), az Év második legjobb játékosa a World Soccer szerint (1997), hatodik a FIFA Év játékosa-szavazásán (1997), BL-gólkirály (1997, 1998), az Év csapatának tagja a Serie A-ban (1996, 1998, 2002, 2003), a Juventus gólrekordere, Eb-rekorder négy tornarészvétellel, a Serie B gólkirálya (2007), olasz gólkirály (2008)

"Hogy szerintem melyik Del Piero ideális posztja? Úgy gondolom, hogy Alex nem klasszikus kilences és nem is klasszikus tízes. Leginkább talán kilenc és felesnek mondanám. Igen, ő a világ legjobb kilenc és felese." Michel Platini

Az isteni Alex már az 1996-os Európa-bajnokságon is a Squadra Azzurra tagja lehetett, részt vett az 1998-as világbajnokságon (Roberto Baggio és főleg Christian Vieri is jobb volt nála), majd a 2000-es Európa-bajnokságon sem sikerült számára az „áttörés”, hiszen a döntőben csereként beállva két gólhelyzetet is elszórakozott - az első baki után még mosolygott, de a második hiba és főleg a francia gól után igencsak arcára fagyott az örömködés. A 2004-es kontinenstornán bérelt helye volt a csapatban, hiszen parádézott a selejtezők során, sérüléséből frissen felépülve is.

Bár nagyon jól játszott, rendre bejöttek cselei, passzai, azonban gólnélküliségével hozzájárult a korai kieséshez. A 2006-os világbajnokságon csak egyszer lépett pályára kezdőként, de egy gólt így is szerzett, az elődöntőben, majd a sikert követően lemondó Marcello Lippi utódja, Roberto Donadoni alatt szép lassan kikopott a csapatból. Ám hősünk nem adta fel: először a Serie B-ben, majd a Serie A-ban lett gólkirály, így a kapitány egyszerűen nem tehette meg, hogy otthol hagyja Del Pierót, aki még az ősidőkben, 1995-ben mutatkozott be a tengerkék mezben!

A trevisói születésű Alex bátyjával, Stefanóval kezdett el passzolgatni a házuk előtt, s eleinte kapusnak készült, bár igazából szakácsként vagy kamionsofőrként képzelte el jövőjét. Szerencsénkre mégis inkább a labdarúgó pálya mellett tette le a garast, s első nagyobb klubja az FC Padova lett. 1993-ban mutatkozott be a Serie B-ben, ahol 14 fellépést kapott a 19 esztendős tehetség. A következő idényben a Juve igazolta le a fiatalt, aki Roberto Baggio, Gianluca Vialli és Fabrizio Ravanelli mögött a negyedik számú csatár lett a Zebráknál.

Egyre veszélyesebb volt azonban a sztárokra, s hamarosan kettesével-hármasával kezdte szórni a gólokat: a Juve szurkolói új bálványra leltek. Nagyon jól ment neki az idő tájt, különösen a 16-os sarkáról lőtt rengeteg egyforma gólt, s el is nevezték azt a lövőpozíciót Del Piero-szögnek. Mivel megérkezett mellé Christian Vieri, a veterán kedvenceket a csalódást okozó BL-ezüstérem után el is engedték. 1996-ban ebben a műfajban aranyérmet akaszthattak nyakába, s ezzel felért pályája csúcsára, hiszen 1997-ben elindult sérüléshullámai után/miatt Del Piero sajnos nem lehetett az a játékos, aki lehetett volna belőle tehetségéből adódóan.

A Zdenek Zeman szerint túldoppingoltága miatt ízületei, szalagjai nem bírták a terhelést – ez is egy vélemény, maradjunk ennyiben. Három BL-döntőbe azért eljutott a csatár, 1997-ben, a Dortmund elleni döntőt zseniális gólja ellenére is elvesztették, 1998-ban a Real jobb volt s 2003-ban a Milannal sem volt nagyobb szerencséje. 1998-ban súlyosan megsérült, s bár a közönségkedvenc Roberto Baggio helyére bekerült a válogatottba a franciaországi világbajnokságon, szörnyen játszott.

Visszatérése után beütött az igazi krach: talán Zeman vádjai volt olyan lelkiállapotban, hogy belement egy kockázatos csínybe az Udinese ellen 2:1-re már megnyert bajnoki utolsó előtti percében. Olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy másfél évre harcképtelenné vált. Felépülése után hat hónapig nem lőtt akciógólt, szerencséjére a bírók hagyományosan sok szabadrúgást és büntetőt ítélnek a Zebráknak... Az új évezred beköszönte előtt újfent súlyosan megsérült, de az Európa-bajnokságra összekapta magát, így legalább a kispadig eljutott.

A 2002-es vb-n kiemelkedő küzdőszellemmel harcolt, a következő idényben pedig újra csúcsformája felé közelített, kiváló átlagokkal. Be is következett a menetrendszerű térdsérülés, amely negyedévnyi kényszerszünetet parancsolt számára. Francesco Totti első számú cseréjeként megfordult a portugáliai kontinenstornán majd világbajnok lett Németországban "Pinturicchio". (Ezt a becenevet még Gianni Agnelli, a Juventus tiszteletbeli elnöke adta neki, aki egyszer azt mondta: ha Gianluca Vialli Raffaello, akkor Del Piero Pinturicchio.)

2004 őszén 2008-ig meghosszabbította szerződését a középpályásként isremek futballista a Juventusszal, amelyet a klub nagyon szépen megfogalmazott egész oldalas hirdetésekben jelentett be a közvéleménynek. Alex hozzájárult fizetése 30%-os csökkentéséhez, cserébe megígérték neki, hogy pályafutása befejezése után is számítanak rá Torinóban. Jelenleg a talján a világ egyik legjobban fizetett futballistája évi kb. 7.5 millió eurós fizetésével, amihez még ennyi hozzátesz marketingbevételeiből.

Viszont Fabio Capello csak ritkán számolt vele a kezdőben, pedig Del Piero gólérzékenységére nem lehetett panasz. A támadó a pályán kívül keresett vigaszt: nyáron végre oltár elé vezette Sonia Amorusót, egykori csapattársa, Nicola Amoruso húgát, akivel évek óta együtt élt. A világbajnokság után a Juventusszal tartott a Serie B-be, ahonnan gólkirályként tért vissza a legjobbak közé, hogy azzal a lendülettel az első osztályban is aranycipős legyen, pályafutása során először, 33 esztendősen!

"A válogatottba viszont csak 2007 nyarán térhetett vissza, és bár góllal nem tudta segíteni csapatát, az Európa-bajnokságon búcsúzhat el a squadrától és a nemzetközi futballvilágtól. Bár aki olyan, mint a jó bor, soha nem lehet tudni…" - vélekedtünk róla 2008 tavaszán. A kontinenstornán háromszor lépett pályára, csereként, majd hiába játszott odahaza roppant gólerősen, a régi-új kapitány Lippi már nem számol vele komolyan, a Konföderációs Kupára sem vitte magával.