Futballisták aranyalkonya – veterán sztárok, akik a még több pénzt választották

ÉVENTE 200 MILLIÓ EURÓ – ennyit tesz zsebre Cristiano Ronaldo az Al-Naszr futballistájaként. A 38 éves portugál támadó 2025 nyaráig kötelezte el magát a szaúdi klubhoz, és lett a világ legjobban fizetett labdarúgója úgy, hogy pályafutása már régen túlhaladt csúcspontján. Döntése nagy hullámokat vert – egyesek örülnek, hogy láthatják még pályára lépni, mások úgy tartják, csak „bohóckodni” ment Ázsiába, és méltatlan lezárása ez amúgy nagyszerű pályafutásának. Lapunk összeállításából kiderül, egyáltalán nem egyedi eset, hogy klasszis játékosok visszavonulásuk közeledtével elindulnak világot látni, és amellett, hogy esetlegesen megtömik a zsebüket, nagy hatást gyakorolnak a helyi labdarúgás fejlődésére.

PELÉ AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN

A 82 éves korában december végén elhunyt, háromszoros világbajnok Edson Arantes do Nascimento, azaz Pelé tizenkilenc idényt töltött a Santosnál, mielőtt 1974-ben búcsút vett szeretett klubjától. Nem sokáig bírta azonban labdarúgás nélkül, amikor az egyesült államokbeli New York Cosmos 1975-ben évi 1.67 millió dolláros ajánlatot tett elé az asztalra, ismét futballcipőt húzott.

 

„Az Egyesült Államokban vannak szupersztárok, de meg sem közelítik Pelé szintjét. Mindenki szeretne az ő társaságában lenni, kezet akar fogni, fényképet készíteni vele” – mondta John O'Reil­ly, a Cosmos sajtófőnöke a brazil sztár bemutatásakor. Az észak-amerikai liga (NASL) infrasturkturálisan nem volt felkészülve ilyen kaliberű futballista fogadására. Amikor 1975. június 14-én Pelé bemutatkozott a Dallas Tornado ellen, az előző napi városi rendezvény nyomán törött italosüvegek hevertek a pályán, a stadionban a mosdóhelyiségeken kívül nem volt víz, a fű szinte teljesen kikopott. Ami megmaradt belőle, zöldre festették, hogy jobban mutasson a televízióban, Pelének viszont senki sem szólt erről, így amikor az első félidő után az öltözőbe vonult, és ránézett bezöldült lábára, azt hitte, valamilyen fertőzést kapott el.

A labdarúgás amerikai népszerűsége a brazil csatár érkezésével gyors növekedésnek indult, a stadionok megteltek, bárhol játszott, a liga jó pénzt kapott a televíziós jogdíjak értékesítéséért. Pelét ráadásul további nagy sztárok követték, Franz Beckenbauer szintén a New York Cosmos futballistája lett, Johan Cruyff a Los Angeles Aztecs és a Washington Diplomats színeiben játszott. A brazil kiemelt fontosságát mutatja, hogy az 1977 októberében bejelentett visszavonulása után minden hanyatlásnak indult. A labdarúgás többé nem mozgatott meg tömegeket az Egyesült Államokban, a televíziós jogdíjak csökkentek, a jobb játékosok ismét Európába mentek, ahol nem volt érvényben fizetési plafon.

Az NASL 1985-ben megszűnt, helyébe az 1996-ban létrehozott észak-amerikai profi labdarúgó-bajnokság (MLS) lépett. Az újabb fellendülés a 2010-es években kezdődött, amikor az európai topligákban megfáradt sztárok pályafutásuk lezárására az Egyesült Államokba vándoroltak. Steven Gerrard a Los Angeles Galaxyt, Frank Lampard és Andrea Pirlo a New York City FC-t választotta, és David Villa is utóbbiban húzott le négy évet, miután kiöregedett a spanyol élvonalból. Külön polcon foglal helyet Zlatan Ibrahimovic, a svéd sztár 2018-ban két évre az LA Galaxyhoz írt alá, ám még távozásakor, 38 évesen sem akasztotta szögre a stoplist. Visszatért a Milanhoz, amelyet a 2021–2022-es idényben olasz bajnoki címhez segített.

ZICO JAPÁNBAN

A „Fehér Pelé” néven ismert Zico a Flamengóban nevelkedett, ott kezdte profi pályafutását, és kis olaszországi kitérővel (1983 és 1985 között az Udinesében játszott) 36 éves koráig szolgálta a Rio de Janeiró-i klubot. Úgy tűnt, végleg felhagy a futballal, a hivatalban lévő brazil elnök, Fernando Collor de Mello 1990-ben ki is nevezte sportminiszternek, ám 1991-ben megkereste a japán másodosztályban szereplő Szumitomo Metals, hogy segítsen kiharcolni a feljutást. A világbajnoki bronzérmes középpályás elfogadta az ajánlatot, és úgy teljesített, ahogyan várták tőle: első idényében a liga gólkirályaként vitte magasabb osztályba a klubot. Az 1993-ban alakult japán élvonal, a J1 League mezőnyének így a Kasima Antlers nevet felvevő kiscsapat is tagja lett, Zico pedig annak ellenére, hogy jóval tehetősebb egyesületek keresték, maradt. Az Antlers az idényt a második helyen zárta, a következőben harmadik lett, és bebetonozta helyét az élvonalban.

 

Zico visszavonulását követően is a Kasima alkalmazásában maradt, technikai vezetője, később edzője lett a klubnak. A helyiek úgy tekintenek rá, mint a japán futball keresztapjára, aki segített meghonosítani a professzionalizmust, az iránta megnyilvánuló tiszteletet jól mutatja, hogy beválasztották a japán labdarúgás Hírességek Csarnokába. A 2002-es világbajnokság után még szövetségi kapitánynak is felkérték, a nemzeti együttes az irányításával kijutott a 2006-os németországi tornára. Miután a csoportkörből nem sikerült továbbjutni (vereség Ausztráliától és Brazíliától, döntetlen Horvátországgal), felajánlotta a lemondását.

„Varázslatos éveket töltöttem Japánban, a családommal a második otthonunknak tekintjük – idézi Zicót a goal.com oldala.  – Bármikor odautazom, úgy érzem, mintha Brazíliában lennék. Tisztelnek azért, amit labdarúgóként elértem, elismerik az edzői munkámat, figyelnek a szavamra. Nagyon jó ilyen közösséghez tartozni.”

Japánban persze nem csupán a brazil futballistákat látták szívesen. A dánok klasszisa, Michael Laudrup 1996 és 1997 között a Vissel Kobe tagja volt, a bolgárok aranylabdás csatára, Hriszto Sztoicskov az 1998–1999-es idényre a Kasiva Reysolhoz szerződött. Nagyon úgy tűnik, hogy a Vissel Kobéban fejezi be labdarúgó-pályafutását Andrés Iniesta, érkezésekor a német válogatottal 2014-ben világbajnoki címet szerző Lukas Podolski is a keret tagja volt. A világbajnok spanyol középpályás 2018-ban döntött úgy, hogy évi 23.5 millió euróért Japánba megy levezetni a Barcelonától, eredménylistáját azóta a Japán Kupa és a japán Szuperkupa megnyerésével egészítette ki. Érdekesség, hogy klubja a szerződéskötéskor azt is vállalta, hogy rendszeresen vásárol Iniesta borászatából, a Bodega Iniestából.

ALESSANDRO DEL PIERO AUSZTRÁLIÁBAN

Világbajnok, Eb-ezüstérmes futballistával erősített 2012-ben az ausztrál Sydney FC. A Juventust tizenkilenc év után elhagyó Alessandro Del Piero évi 3.5 millió ausztrál dolláros fizetésért írt alá, amivel a kontinens történetének legjobban fizetett labdarúgója lett. Megszerzése Lucio Sticca érdeme, akinek először Del Piero bátyját és menedzserét, Stefanót kellett meggyőznie. Az ausztrál ügynök visszaemlékezése szerint az első személyes találkozón az Ausztráliába szerződés ötletére nagy mosoly és udvarias elköszönés volt a reakció, néhány hónap múlva azonban váratlanul visszajelzést kapott heti rendszerességgel küldött érdeklődő e-mailjeinek egyikére, és az ügy hirtelen komollyá vált.
„Különleges nap ez nekem. Szerettem volna a világ olyan részén futballozni, ahol hozzájárulhatok a játék népszerűségének növeléséhez” – mondta az érkezésekor tartott sajtótájékoztatón Alessandro Del Piero, akit bár a Liverpool is hívott, a Heysel-tragédiával kapcsolatos emlékei miatt azt mondta, képtelen lenne az angol klubban folytatni a pályafutását.

 

Az ausztrálok igyekeztek minden lehetséges módon kiaknázni az olasz klasszis népszerűségét. A Newcastle Jets elleni mérkőzésen egy kamera végig csak őt vette, a szurkolók így minden mozdulatát láthatták – azt is, amint 22 méterről tanári mozdulattal a kapu jobb felső sarkába csavarja szabadrúgásból a labdát. Del Piero az Ausztráliában töltött két évében próbálta kiszolgálni a klub szurkolóit. Gólt szerzett a fő rivális Western Sydney Wanderers FC elleni derbin, csapatának legjobb gólszerzője lett a 2013–2014-es idényben, és távozása után beválasztották a Sydney FC 2010-es évekbeli álomcsapatába.

Ausztrália jelenleg nem számít különösebben kedvelt célpontnak a sztárok körében. Azért találni Európában is ismert futballistát a ligában, a Manchester Uniteddel Bajnokok Ligája-győztes és Portugáliával Európa-bajnok Nani 2022 júliusában kötött két évre szóló szerződést a Melbourne Victoryval. Eddig kilenc bajnokin játszott, és két gólpasszt adott, a mérleget ugyanakkor az idényben már nem javíthatja tovább, mert január elején keresztszalag-szakadást szenvedett. Mivel már 36 éves, elképzelhető, hogy a kontinensen fejezi be profi pályafutását.

OSCAR KÍNÁBAN

Ahhoz képest, hogy Kína a világ negyedik legnagyobb területű országa, labdarúgó-válogatottja sohasem ért el kiemelkedő eredményt. Világbajnokságon története során csak egyszer szerepelt (2002-ben mindhárom csoportmérkőzését elveszítette), Ázsia-kupát nem nyert, öt olimpiai mérkőzéséből egyszer döntetlenre végzett, négyszer vereséget szenvedett. A 2010-es években a sportág fejlesztésével kapcsolatos grandiózus tervek mellé politikai akarat párosult, a kínai élvonal klubjaiban hatalmas infrastrukturális fejlesztés indult, tőkeerős szponzorokat vontak be, és horribilis összegekért érkeztek játékosok. Hulkért 60, Alex Teixeiráért 50, Jackson Martínezért és Paulinhóért 42 millió eurót fizetett ki kínai klubja, az igazán megdöbbentő viszont Oscar megszerzése volt. A 25 éves brazil válogatott középpályás a Chelsea-ben futballozott, átigazolásával kacérkodott az Internazionale, a Juventus és a Milan, az Atlético Madrid pedig már a papírokat készítette elő, amikor befutott a Sanghaj SIPG (ma már Sanghaj Port) 60 millió eurós ajánlata – dupla akkora fizetéssel, mint amit Európában kereshetett volna. A londoniak akkori edzője, Antonio Conte megértette futballistáját, hogy Kínába igazolt, de nem mulasztotta el felhívni a figyelmet arra, hogy új átigazolási front nyílhat, ami jelentős veszélyt jelent az európai labdarúgásra.

 

Félelmei alaptalannak bizonyultak. A kínai labdarúgás a sztárok leigazolásától nem indult fejlődésnek, az élvonal nézőszáma nem emelkedett jelentősen, és a liga így idővel szigorításokat vezetett be. Korlátozták a külföldiek számát a klubokban, előírták, hány utánpótláskorú futballistát kell nevezni a keretbe és játszatni, fizetési plafont vezettek be. A változás elvette a költekező kínai egyesületek kedvét a külföldiek vásárlásától. Noha Oscar még mindig a Sanghaj Port tagja, és a világ legjobban fizetett játékosai közé tartozik heti 500 ezer euró körüli bérével, mára szinte ő maradt hírmondónak. A nevesebb futballisták hozzáállását az ázsiai ország bajnokságához jól példázza Carlos Tévez esete.

„Hét hónapig vakációztam Kínában – mondta nevetve a TyC Sportsnak adott interjújában a Bajnokok Ligája-győztes argentin csatár, aki 2017 januárjában igazolt a Sanghaj Senhuához, és bár pocsékul teljesített (20 mérkőzésen 4 gól), így is 40 millió dollárt tehetett zsebre.  – Megértem, hogy a klub elnöke és szurkolói kritizálnak, valójában fogalmam sincs, mit kerestem ott. Nem voltam jó állapotban, nem tudtam a klubot megfelelően segíteni.”

XAVI KATARBAN

A kameruniak háromszoros Bajnokok Ligája-győztes sztárja, Samuel Eto'o a katari világbajnokságon azzal került a hírekbe, hogy állon térdelt egy vele kötözködő algériai videóst – a Kameruni Labdarúgó-szövetség elnökeként.

Labdarúgóként is járt az országban, pályafutása utolsó állomáshelye a dohai Qatar SC volt, amelyhez 2018 nyarán írt alá, és ahonnan jó egy évvel később vonult vissza.

Játékáért 37 évesen havonta 500 ezer eurót fizettek.

 

„Huszonkét év profi futball után új élményre vágytam, részese akartam lenni a Qatar SC történelmének – nyilatkozta a klubhoz érkezésekor tartott sajtótájékoztatón Samuel Eto'o. – Tetszett a terv, amit a klub elnöke felvázolt. Szeretem a labdarúgást, szeretek gólokat szerezni, és szeretnék a klubbal minél jobban szerepelni. Két korábbi csapattársam, Xavi Hernández és Wesley Sneijder is bátorított, hogy írjak alá, nagyon tetszettek nekik az itteni körülmények.”

A katari közeg Xavit még a kameruni csatárnál is jobban megfogta. A világbajnok és kétszeres Európa-bajnok spanyol középpályást 2015-ben életpályamodellel győzték meg, úgy írt alá három évre szóló szerződést az Al-Szaddhoz, hogy közben a 2022-es világbajnokság nagykövetének is felkérték, valamint támogatták edzői pályafutásában. Visszavonulása után két és éven keresztül edzette is az első csapatot, és amikor 2021 novemberében a Barcelona hívta, útjára engedték.

A szintén katari Al-Naszrhoz csatlakozó Cristiano Ronaldo hatása még az említett futballistáknál is jóval nagyobb. A klub 24 óra alatt több mint 2.5 millió követőt gyűjtött közösségi oldalain, miután bejelentette a portugál szerződtetését, a rijádi boltokat megrohanták a portugál sztár mezére vágyó drukkerek, és az őrület azóta sem csillapodott. Ronaldót tehát lehet kritizálni azért, mert nem topcsapatot keresett magának a Manchester United után, de felesleges. Klubjának valószínűleg megtérül a befektetett pénz, a helyieknek pedig örök élmény lesz, hogy láthatják futballozni az ötszörös aranylabdást.