Tóth Anna: Lehet nagyobbat álmodni, de sok munka kell hozzá

– Nyakunkon az országos bajnokság, hogy érzi, jól sikerült a formaidőzítés?     
– Nagyon jól alakult az elmúlt két hét, kiadtam magamból mindent, amit lehetett. Két éremmel tértem haza, mindkettő ezüst, nagyon büszke vagyok rájuk – mondta Tóth Anna a Nemzeti Sportnak.

– Mit adott önnek az elmúlt két hét?     
– Nagyon értékes tapasztalatokat gyűjtöttem, hatalmas előrelépés, hogy sikerült hiba nélkül végigcsinálnom ezt a hat futást. Mentálisan ott kellett lennem, mert ilyen még nem volt, hogy két héten belül hatszor is futnom kelljen. Bergenben és Bochumban is kicsit taktikáztam, az előfutamban nem kellett teljesen kifutnom magam.

– Mekkora terhet jelentett az U23-as Európa-bajnokságon, hogy ranglistaelsőként állt rajthoz?     
– Teljesen más helyzet volt, mint előtte bármikor. Mindig is vágytam rá, hogy kék rajtszámom legyen, de az U23-as Eb-n éreztem ennek a megkülönböztetett jelzésnek a súlyát. Sokkal jobban izgultam az első futásom előtt, mint szoktam, meg akartam felelni a saját elvárásaimnak is. Aztán a továbbjutás után az elődöntőben és a döntőben már nem teherként éltem meg, inkább büszkeséget jelentett ez a rajtszám.

– Erősebb vagy gyengébb volt a mezőny a nyári egyetemi világjátékokon?     
– Németországban erősebb volt a mezőny, de oda is a második legjobb egyénivel érkeztem, viszont már a döntőbe jutás is nehezebb volt, mert sok volt a 12.80 körüli futó. A győzelemhez is erősebb idő kellett, mégis csak ezredekkel kaptam ki Saara Keskitalótól. A kettes pályán futottam, és mivel balra szoktam lendíteni, ezért nem tudtam a többieket olyan jól érzékelni. Ha látom, hol tartok a finn lányhoz képest, lehet, keményebben tudtam volna harcolni vele. Norvégiában nem volt ilyen szoros a verseny, a lengyel Alicja Sielska erős ellenfél volt, jólesett a lelkemnek, hogy az egyetemi világjátékokon már sikerült megvernem.

– Csaknem másfél hónapja immár 12.78 másodperc az egyéni csúcsa. Miben tudott előrelépni?     
– Sokat gyorsultam, javult a síkfutósebességem, amit jól tudok kezelni. Tavaly azzal küszködtem, hogy be tudjam szűkíteni a lépéshosszaimat a gátak közé. Ebben is fejlődtem, aminek köszönhetően az utolsó gátakat is hiba nélkül veszem.

– Ön szerint minek köszönhető a száz gátas mezőny ugrásszerű fejlődése? Látja magában a potenciált a bűvös 12.50-es álomhatárhoz, ami a felnőttvilágversenyeken a döntőhöz szokott kelleni?     
– Egykor ez a 12.50 valóban űridőnek számított, ma már nagyon sokan tudják a világon. Nem tudom, mi lehet az oka a javulásnak, a pályák minősége és a szögesek egyre jobbak, az edzésmunka, az orvosi háttér, illetve a regenerációs módszerek is fejlődnek. Nehéz százon faragni, de sok részlet van, aminek az edzésmunkámba beépítésével eddig még vártunk az edzőmmel, Tigyi Józseffel. Próbálunk a fokozatosságra törekedni, még lehet ennél is többet edzeni, izomzatilag sem vagyok még a csúcson. Még csak huszonegy éves vagyok, remélem, tudok javulni. Lehet nagyobbat álmodni, de sok munka kell hozzá.

– Jelenleg ön a szám címvédője, a fedett pályás ob-n hatvan méter gáton pedig már Kozák Lucát is legyőzte. Rutinos riválisa tavaly hiányzott a szabadtéri ob-ről, most ott lesz – mi dönthet önök között a hétvégén?
– Lucával jó a kapcsolatunk, sokat edzettünk, edzőtáboroztunk együtt az idén. Ez mindkettőnknek hasznos volt, hiszen azóta stabilan futjuk a tizenhárom másodpercen belüli időket. Kíváncsi leszek a hétvégére, Luca jó formában van, bízom benne, hogy jó versenyt hozunk össze. Örülök neki, hogy a Nemzeti Atlétikai Központban lesz a verseny, két éve az ob-n 12.84-et futottam, és a budapesti vb-n is ki tudtam használni a gyors pályát.