Ötkarikás történetek: Kiállásért kizárás egy életre – még 17 nap a rajtig

Súlyos következményekkel járt az emberi jogok melletti nyílt kiállás az 1968-as mexikóvárosi olimpián. Ennek kérdése amúgy is „forró téma” volt az 1960-as években, de különösen akkor hágott tetőfokára, amikor 1968 áprilisában meggyilkolták ifjabb Martin Luther Kinget, az afroamerikai polgárjogi mozgalom élharcosát a Tennessee állambeli Memphisben. Az októberi ötkarikás játékok így megfelelő platformja lehetett annak, hogy a sportolók nagyközönség előtt kifejezhessék gondolataikat – a versenyekről világszerte tudósítottak a televízióban és a rádióban is, ez volt egyébként az első olimpia, melyet színesben közvetítettek a tévében.

A 200 méteres síkfutást az amerikai Tommie Smith nyerte meg 19.83 másodperces új világcsúccsal, két tizeddel megelőzve az ausztrál Peter Normant és hárommal honfitársát, John Carlost. A két amerikai sportoló egyébként tagja volt az Olimpiai projekt az emberi jogokért (Olympic Project for Human Rights) mozgalomnak, és eredeti terveikben bojkottálták volna az olimpiát, ám végül rajthoz álltak, és ha már a pódiumra állhattak, ki is használták a rájuk irányuló figyelmet.

Smith és Carlos cipőt nem viselve, fekete zokniban vették át érmeiket, amivel a feketék nagy arányú szegénységére utaltak, majd ezt követően mind a ketten a magasba tartották fekete kesztyűs öklüket (Smith a jobb, Carlos a bal kezét) – utóbbi gesztus a 60-as évek második felében vált a jogaikért küzdő színes bőrű aktivisták önkifejezésévé. Emellett Normannel együtt mindhárman viselték az Olimpiai projekt az emberi jogokért csoport kitűzőjét – az ausztrál sportoló sem értett egyet országa fehéreket előnyben részesítő törvényhozásával.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság akkori elnöke, az egyébként fehér amerikai Avery Brundage a gesztust az olimpiai szellemiség, az alapvető olimpiai értékek elleni támadásként értékelte, és válaszul elrendelte, hogy az amerikai csapat zárja ki sportolóit, és tiltsa ki az olimpiai faluból, ám ezt az USA olimpiai bizottsága először elutasította. Amikor Brundage erre kilátásba helyezte, hogy ez esetben a teljes amerikai atlétacsapat nem vehet részt a verseny további részében, a fenyegetés megtette hatását, kizárták Smitht és Carlost a játékokról – a NOB később egy életre eltiltotta őket az olimpiai részvételtől, hazájukban pedig halálos fenyegetésekben is részesültek családjukkal együtt. Normant az ausztrálok szintén nem válogatták be négy évvel később a játékokra, bár az ő esetében nem egyértelmű, hogy ez büntetésből történt-e – többé egyébként ő sem szerepelt olimpián.