Négy világcsúcs az elmúlt másfél évben – Sydney McLaughlin, a 400 gát királynője

Mindig is tisztában volt vele, hogy a gyerekei tehetségesek, de Sydney McLaughlin édesapja, Willie hamar felismerte: hatéves kora óta atletizáló lánya még közöttük is különlegesnek számít. Már tíz évvel ezelőtt is úgy gondolta, eljön majd az ő ideje, és nem is tévedett.

„A szüleim válogatott atléták voltak, édesapám négyszáz, édesanyám nyolcszáz méteres futó, ami – utólag belegondolva – tökéletes kombináció ahhoz, hogy belőlem négyszáz gátas váljon. Pedig középiskolás koromig nem is gondolkodtam ilyesmin, addig ki sem próbáltam a versenyszámot, vagyis nem én választottam magamnak a négyszáz gátat, hanem a négyszáz gát választott engem – mesélte Sydney McLaughlin a Nemzeti Sportnak még Székesfehérváron, amikor a Gyulai István Memorialon járt, amelyet 51.68 másodperces versenycsúccsal nyert meg. – Szerettem ugyan gátazni, de inkább a rövidebb távon, és az akkori edzőm gondolta úgy, hogy a négyszáz jobban feküdne nekem.”

A rekordokat már 2014-ben elkezdte döntögetni, először 13.34-et futott 100 gáton, ami a világ legjobbja volt a korosztályában. Ugyanabban az évben elért 55.63-as ideje 400 gáton szintén korosztályos világcsúcs volt, amivel 14 évesen az amerikai juniorbajnokságon (!) második lett a nála négy évvel idősebb Shamier Little mögött. Eredményével kvalifikálta magát az oregoni junior-világbajnokságra is, de túl fiatal volt az induláshoz.

VILÁGREKORD A 2022-ES VILÁGBAJNOKSÁGON

Egy évvel később ugyancsak korosztálya legjobbját (55.28) futotta a távon, amivel kijutott a Caliban rendezett ifjúsági világbajnokságra, amelyen aranyérmet is nyert. De csak a következő évben indult be igazán: U18-as és U20-as világrekordot állított fel 54.15-ös eredményével, így 16 évesen bekerült a riói olimpiára utazó amerikai csapatba – 36 éve nem fordult elő, hogy valakinek ez ilyen fiatalon sikerüljön.

Akkoriban már a rangos Sports Illustrated is foglalkozott vele, 2016-ban és 2017-ben egyaránt az év legtehetségesebb középiskolás lánysportolójává választották, a duplázásra sem előtte, sem azóta nem volt példa. Egyébként ezt a díjat 2003-ban adták át első alkalommal: a lányoknál Allyson Felix, a fiúknál LeBron James kapta meg...

„Szerettem nézni, ahogyan Allyson Felix mozog és viselkedik, elképesztő, ahogy időről időre megújult, és hosszú évtizedekig megbízhatóan tudott magas szinten teljesíteni. Mellette Sanya Richards-Ross is nagy hatással volt rám, figyeltem őket, ahogy a 4x400-as váltóban a 2008-as és 2012-es olimpián is uralták a mezőnyt, csodáltam, mennyire erősek és ütőképesek együtt. Akkor azt mondtam magamnak: én is oda akarok tartozni, ennek én is a részese akarok lenni!” – emlékezett vissza.

A következő években újabb korosztályos világrekordok kísérték a karrierjét, majd a 2019-es katari világbajnokságon második lett a nála majdnem kilenc évvel idősebb honfitársa, a világcsúcstartó Dalilah Muhammad mögött. Jelzésértékű, hogy 52.23 másodperces ideje akkor a világ valaha volt harmadik legjobb eredménye volt – és még ma is a tizenkettedik. Aztán amikor 2020-ban a legendás edzővel, Bob Kersee-vel kezdett el együtt dolgozni, a sorrend hamar megváltozott, sőt Sydney el is húzott riválisától, és vitathatatlanul a világ első számú 400 gátasa lett. Ráadásul példaképével, Allyson Felixszel dolgozhatott együtt.

„Óriási élmény volt naponta látni, mit hogyan csinál edzésen és versenyen. Rengeteget segített az olimpiai felkészülésben, mert együtt utaztunk el Tokióba, és végig fogta a kezem” – mesélte McLaughlin, akinek a 2021-es éve szebben nem is alakulhatott volna. Június 27-én 51.90-es világcsúcsot futott, ő lett az első nő, aki át tudta törni az 52 másodperces álomhatárt, másfél hónappal később pedig valóra vált gyerekkori álma, megnyerte az olimpiát Tokióban, újabb világcsúccsal, 51.46-tal.

Egy év leforgása alatt négyszer döntött világcsúcsot, előbb a júniusi vb-válogatón, amelyen 51.41-es ideje után nem is tűnt annyira fáradtnak, az arcán csak annyi látszott, hogy a munka az ő részéről még nincs elvégezve. Legutóbb idén júliusban, az oregoni világbajnokságon 51 másodperc alá is be tudott menni (50.68), és akkor látszott rajta először, hogy igazán kifutotta magát...

„Ez volt a valaha teljesített legfárasztóbb versenyem, nem is vitás, de szerintem még ennél is gyorsabban tudok futni, az edzőm, Bobby is ezzel sarkallt eddig jobb eredményekre. Csak jól kell összeállítani a futamot, és ha Isten is úgy akarja, egy nap újra megtörténhet – mondta Székesfehérváron, de júliusban, még az oregoni Hayward Fielden elejtett egy olyan megjegyzést, hogy gondolkozik azon, másik versenyszámra váltson-e. – Nem mondanám, hogy a négyszáz gát a kedvencem, de szeretem a vele járó technikai kihívást. Nagyon örülök, és büszke vagyok rá, hogy idáig jutottam benne, de azt hiszem, más versenyszámokat is tudnék ilyen jól csinálni, és szeretném megmutatni a sokoldalúságom. Persze maradhatnék négyszáz gáton, és rengeteg érmet nyerhetnék, de szerintem nagyon menő versenyszámot váltani, és bevallom, most kissé inkább efelé hajlok.”

Azért is bízik abban, hogy képes kimagasló eredményt elérni más versenyszám(ok)ban is, mert legnagyobb erősségének a végrehajtó képességét tartja, azt, hogy amit megtanul edzésen, ugyanúgy képes megcsinálni éles helyzetben, versenyen is. Sőt, még ennél is többre képes: rugalmas, aki jókor tud változtatni, ha arra van szükség.

„Szerencsémre olyan edzőm van, aki pontosan tudja, mit kell mondania nekem, s az én dolgom, hogy végrehajtsam” – tette hozzá mosolyogva. Bár az elmúlt évek nem ezt mutatják, neki is van gyenge pontja, no, nem a rekortánon: képtelen lemondani az édességről.

Legalább ennyire rajong a költészetért, ami a pandémia miatti bezártság alatt hozott enyhülést neki. De nemcsak olvas, maga is ír verseket, hol Istennek, hol férjének (Andre Lev­rone volt NFL-játékosnak), hol pedig hatéves önmagának, aki tele volt álmokkal, és minden vágya az volt, hogy eljusson oda, ahol most tart.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. október 22-i lapszámában jelent meg.)