Hatvanéves a 20. század legjobb sportolójának választott Carl Lewis

Ma tölti be 60. életévét az amerikai Carl Lewis, aki a nyolcvanas-kilencvenes években hasonló kaliberű alakja volt a világ atlétikájának, mint az elmúlt évtizedben Usain Bolt, és legalább akkora hatással is volt rá. S nem csak eredményekben, amit az is bizonyít, hogy 1999-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) az évszázad sportolójának, a Sports Illustrated pedig az évszázad olimpikonjának választotta.

Nemcsak sikeres atléta volt, akitől mindenki győzelmet várt, és aki hosszú pályafutása alatt, 1979 és 1997 között kilenc olimpiai és nyolc világbajnoki aranyérmet szerzett, hanem sokoldalú is, hiszen nemcsak százméteres síkfutásban, hanem távolugrásban is a csúcsra ért.

Sőt, utóbbiban talán még sikeresebb is volt, 1984 és 1996 között négy egymást követő olimpián, Los Angelesben, Szöulban, Barcelonában és Atlantában is a dobogó tetejére állhatott, ilyen sorozatra rajta kívül senki sem volt képes a modern olimpiák történetében (sőt, még címvédésre sem). Ha az ő korában is kétévente rendeztek volna világbajnokságot, nem pedig négyévente, mint 1983 és 1991 között, akkor valószínűleg még sikeresebb lenne a pályafutása.

A sors furcsa fintora, hogy mégis két veresége maradt a legemlékezetesebb. A leghíresebb talán az 1988-as százméteres olimpiai döntő, amelyben kanadai riválisa, Ben Johnson állva hagyta a mezőnyt, és akkor hihetetlen idővel, 9.79-cel ért célba elsőként, Lewis 9.92-vel lett második. Johnson vizeletében azonban két nap múlva sztanozolol nevű szteroidot találtak, ráadásul bevallotta, hogy nyolc éve (!) doppingol, ezért elvették az érmeit, és Lewis lett az olimpiai bajnok.

1988, 100 m-es döntő

A másik az 1991-es tokiói világbajnokság távolugródöntője, amelyre Lewis a százméteres síkfutás győzteseként érkezett. Honfitársával, Mike Powell-lel kellett összecsapnia, akit tizenöt addigi egymás elleni versenyen legyőzött. Az ötödik kísérletig ezúttal is vezetett, sőt a 890 centiméteres világrekordot is megdöntötte egyetlen centivel, de a megengedettnél nagyobb hátszél miatt nem ismerték el rekordnak.

Powell utolsó kísérlete azonban óriási meglepetésre 895 lett, ami azóta is világcsúcs, és Lewis hiába válaszolt rá élete legjobb szabályos kísérletével, 887-tel, és hiába volt öt ugrásából négy is kevesebb mint tíz centire Bob Beamon addigi 890-es világcsúcsától, amilyen sorozatra nem volt példa a távolugrás történetében, nem tudta túlszárnyalni Powellt. (Videó a döntőről itt!)

Pedig megérdemelte volna a világcsúcsot, hiszen karrierje során 71 (!) alkalommal ért el 850 centi feletti hivatalosan regisztrált eredményt távolban, amire azóta sem volt képes senki. Tíz éven át nem talált legyőzőre távolugrásban, 65 versenyt nyert meg egymás után, ami ugyancsak rekord.

Száz méteren 1987 és 1991 között háromszor döntött világcsúcsot, pályafutása alatt tizenöt alkalommal futott tíz másodperc alatt. Akkoriban nem volt megszokott az étrendre figyelni, Lewis azonban vegán életmódra tért át, ez is segített neki elképesztő eredményei elérésében, és abban, hogy több mint tíz évig a csúcson tudott maradni.

1997-es visszavonulása után belekóstolt a színészetbe, több filmben is játszott kisebb szerepet, 2011-ben pedig a politikusi pályával is megpróbálkozott, sikertelenül. Végül edzősködésre adta a fejét, és a mai napig abban az egyetemi atlétikai központban dolgozik Houstonban, amelyet róla neveztek el. 2013-ban és 2014-ben itt dolgozhatott vele a magyar bajnok sprinter és távolugró Nguyen Anasztázia, aki néhány hónapig külön edzett vele.

„Nagyon segítőkész, nyitott és közvetlen figura, hatalmas tudással, aki versenyzőként szerzett tapasztalatait akarta átadni a tanítványainak – mondta a Nemzeti Sportnak Nguyen. – Miközben pontosan tudta magáról, hogy kicsoda. Emlékszem, egy alkalommal át kellett mennünk egy másik pályára edzeni, ahova belépőkártya kellett, ezért az egyik edző megkérdezte tőle, hogy neki van-e ilyen belépője. Carl Lewis rezignáltan nemmel felelt, majd mosolyogva az arcára mutatott: »Itt van az én belépőkártyám.«”