Mégsem lett futballcsillag az olimpiák rocksztárjából

Cameron Spencer, a Getty Images ügynökség ausztrál fotósa 2016. augusztus 14-én a férfi magasugrás selejtezőjét fotózta a riói olimpián, mert a versenyszámban két honfitársa, Brandon Starc és Joel Baden is indult. Hirtelen gondolattól vezérelve úgy döntött, átvág az atlétikai pálya másik oldalára, ahol a férfi 100 méteres síkfutás elődöntői kezdődtek, hogy lőjön egy képet az olimpia „rocksztárjáról”, Usain Boltról. El is helyezkedett a táv háromnegyedénél, úgy 70 méternél, türelmesen várt, és a fotó elkészülte után úgy érezte, sikerült elkapnia a pillanatot. Mégis nagyon meglepődött, amikor megnézte a képeit.

Usain Bolt ugyanis nemcsak kinézett rá, de pimaszul kivillantotta fehér fogsorát, és miközben körülötte mindenki erőlködött, ő könnyedén előzte meg a kanadai Andre De Grasse-t, az amerikai Trayvon Bromellt és a brit Chijindu Ujaht, esélyt sem adva nekik. Ez a fotó nemcsak a riói olimpia egyik leghíresebb képe, de tökéletes összegzése lett a jamaicai sprinter pályafutásának. Főleg azért, mert korábban maga Bolt is hangoztatta, hogy a riói lesz az utolsó olimpiája.

Bár a 2015-ös pekingi világbajnokság után folytatódott a párharca az amerikai Justin Gatlinnel, valójában már önmagával kellett leginkább megküzdenie, hogy ennyi siker után, kifacsart testtel is tudja motiválni magát. A legfontosabb az volt, hogy egészséges maradjon, ezért az olimpia előtt a 2016-os esztendőben csak egyszer futott 200 métert (19.89 másodperccel nyert Londonban) és 4x100 métert, a 100 méter éves ranglistáján csak negyedik volt 9.88 másodperccel Gatlin (9.80), Bromell (9.84) és a francia Jimmy Vicaut (9.86) mögött.

Úgy tűnt, akárcsak az előző szezonban, a fő rivális Gatlin ismét jobb formában van nála mindkét sprinttávon, de a Pekingben történtek után senki sem merte kijelenteni, hogy Rióban az amerikai futó lenne az esélyesebb. Az olimpia előtt azonban történt valami, ami felkavarta az állóvizet: a Nemzetközi Atlétikai Szövetség eltiltotta Oroszországot a nemzetközi versenyektől, miután kiderült, hogy a sportolói állami irányítással doppingoltak. Az országot egyedüli atlétaként a távolugró Darja Klisina képviselte Rióban, aki végül kilencedik lett.

„Sohasem volt gondom a doppingellenőrzéssel. Emlékszem, Pekingben minden másnap ellenőriztek minket” – mondta Bolt, miután az ő véleményét is megkérdezték az esetről, sőt, a büntetések szigorítása mellett foglalt állást, és nagyon zavarta, hogy egykori riválisa, az amerikai Tyson Gay eltiltása időtartamát csökkentették, miután együttműködött a hatóságokkal.

Akadt viszont egy sokkal nagyobb gond is Bolt felkészülésében: július elején lovaglóizom-szakadást szenvedett a jamaicai olimpiai válogatón. Csak a hetedik előfutamban indították, és panaszkodott, hogy az izmai kihűltek. Társai szerint aznap este szokatlanul csöndes volt, a másnapi elődöntőn még elindult, de miután elsőként ért célba, ingatni kezdte a fejét, és jelezte a szervezőknek, hogy sérülés miatt visszalép a döntőtől. Nagyon csalódott volt, érezte, hogy a hátralévő kevés idő miatt valóban veszélybe kerülhet az olimpiai indulása. A válogatót Yohan Blake nyerte meg 9.95-tel, Bolt éle-tében pedig innentől kezdve másfajta versenyfutás kezdődött el: egyrészt, hogy az orvosok tudják-e megfelelően kezelni, másrészt, ha idejében felépül, a Jamaicai Atlétikai Szövetség milyen magyarázattal küldi majd ki mégis Rióba annak ellenére, hogy a válogatón nem harcolta ki az olimpiai részvételt.

Az elsőre viszonylag hamar válasz érkezett, három héttel később Londonban a már említett 9.88-cal ért célba, s az eredmény megkönnyítette a szövetség dolgát is, amely azt a megoldást találta ki, hogy a válogató idején sérült, de az éves világranglista élvonalában lévő atléták indulhatnak a nyári játékokon, ha bizonyítják, hogy újra egészségesek. Bolt megérdemelte, hogy ott lehessen, mert nemcsak címvédő, hanem legenda is volt, így nem lehetett más döntést hozni.

Az amerikai riválisok azonban megint vádolni kezdték, hogy nem mer kiállni ellenük. Boltot nemcsak Gatlin húzta fel, hanem Michael Rodgers is, aki szerint végre a helyére kellene tenni Boltot, mert jelenleg azt csinál, amit akar.

„Sértő és tiszteletlen, amit mondanak rám, miközben én mindenkinek megadom a tiszteletet. Gatlint már rengetegszer legyőztem, az a kissrác, az a Rodgers gyerek pedig még életé­ben semmilyen egyéni érmet nem szerzett, hogy jön ahhoz, hogy bíráljon? Ezeknek a srácoknak már rengeteg doppingügyük volt, mégsem mutogattam rájuk sohasem, hogy ártanak a sportágnak. Ez a helyzet felidegesít – mondta Bolt, aki gyorsan tisztázta azt is, miért megy Rióba. – Azt szeretném, ha a nevemet Muhammad Aliéval és a Peléével emlegetnék együtt, mint akik túlléptek a sportáguk határain. Veretlennek maradni, ez jelent nekem mindent, ezt hagyom én örökül.”

Rióban Bolt az első versenynap előtt kopaszra borotváltatta magát, majd 10.07 másodperccel megnyerte a 100 méteres előfutamát, 9.86-tal az elődöntőjét, 9.81-gyel a döntőt, így az első atléta lett, aki kétszer is meg tudta védeni az olimpiai bajnoki címét a távon. Aztán ő lett az egyetlen sprinter, aki a 200 méter fináléjában húsz másodpercen belül futott (19.78)... Igaz, az elődöntőben a kanadai Andre De Grasse megfricskázta: amikor látta, hogy a hajrában Bolt visszavesz a tempóból, ő hirtelen rákapcsolt, de végül nem előzte meg, mosolyogva futottak be együtt a célba. A jamaicai nevetve rázta feléje a mutatóujját, és úgy tűnt, mindenki jól szórakozik, de valójában Bolt nem volt annyira vidám az eset után. Sőt, még ott a pályán felrótta ellenfelének, hogy erre mi szükség volt. A fináléban aztán helyre tette De Grasse-t, 24 századot vert rá.

Miután megnyerte a 4x100-as váltót is Jamaicával, az egyetlen sprinter lett, aki ötkarikás tripla-triplát tudott elérni, azaz három egymást követő olimpián százon, kétszázon és váltóban is elsőként futott célba. Jó esély van rá, hogy hasonlóra senki sem lesz képes a jövőben.

„Egy versenyen mindenki a saját honfitársainak szurkol, kivéve, ha indul Usain Bolt. Mert akkor neki szurkol” – mondta róla a teniszcsillag Serena Williams, rávilágítva a Bolt-jelenség lényegére.

A riói olimpiával Usain Bolt gyakorlatilag lezártnak tekintette a pályafutását, bár a szurkolók kedvéért még vállalt egy idényt, s elindult a 2017-es londoni világbajnokságon, azt azonban ő is elismerte, gyötrelem volt a felkészülése, semmi kedve nem volt hozzá. A 100 méter elődöntőjében 9.98-at futott, és véget ért a négyéves veretlenségi sorozata, mert a fiatal amerikai Christian Coleman egy századdal gyorsabb volt nála. Sőt, a döntőben a nagy rivális Justin Gatlin (9.92) és Coleman (9.94) is megelőzte Boltot (9.95), de ez senkit sem érdekelt, az olimpiai stadion nézőserege őt ünnepelte. A győztes Gatlint az egész világbajnokság alatt kifütyülte a közönség, sikere után azonban ő is leborult Bolt előtt.

„Justin megérdemelte a győzelmet, kivárta az idejét, és keményen megdolgozott azért, hogy újra az egyik legjobb sprinter legyen a világon. Éveken át küzdöttünk egymással, és bár csak egy aranyérmet nyert ellenem, tiszteletet érdemel tőlem” – mondta Bolt, aki pályafutása utolsó futamán, a 4x100-as váltó döntőjében combizom-szakadást szenvedett és összeesett a célegyenesben, három csapattársa, Omar McLeod, Julian Forte és Yohan Blake segítségével bicegett be a célba. Később a riválisai azzal vádolták meg, hogy szimulált, amire Bolt a közösségi oldalára kitette az elszakadt combizmáról készült röntgenfelvételeket.

De sokkal inkább érdekelte, hogy annyi év kemény munka után végre készülhet élete új szakaszára: kedvére bulizhat, pihenhet, gyorskaját ehet, és talán teljesül régi álma is: kipróbálhatja magát futballistaként.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Hosszabbítás 2019. december 28-i lapszámában jelent meg.)