Fordulatos meccsen ikszelt a Liverpool a Manchester Uniteddel

PREMIER LEAGUE
20. FORDULÓ
LIVERPOOL–MANCHESTER UNITED 2–2 (0–0)
Liverpool, Anfield. Vezette: Oliver
Liverpool: Alisson – Alexander-Arnold (C. Bradley, 86.), Konate, Van Dijk, Robertson – Gravenberch, A. Mac Allister – Szalah, C. Jones (D. Jota, 61.), Díaz (Núnez 61.) – Gakpo (H. Elliott, 86.). Menedzser: Arne Slot
Man. United: An. Onana – De Ligt (Yoro, 82.), Maguire, Li. Martínez –  Mazraui, Ugarte, Mainoo (Garnacho, 72.), Dalot – A. Diallo, B. Fernandes – Höjlund (Zirkzee, 86.). Menedzser: Rúben Amorim
Gólszerző: Gakpo (59.), Szalah (70. – 11-esből), ill. Li. Martínez (52.), A. Diallo (80.)

Emberemlékezet óta nem állt ilyen távol egymástól a Liverpool és a Manchester United, és ehelyütt nem csak a tabellán elfoglalt helyezésükre kell gondolni. Persze, a Premier League toronymagasan első helye és a kiesőzónához vészesen közel lévő 14. pozíció önmagában árulkodó, ám az az árok, amely a két klub intézményes helyzetét választja el, sokkal mélyebb ennél, ha képletesen fogalmazunk: a Liverpool jelenleg a Csomolungma, a United pedig a Mariana-árok.

Pedig a Mersey partján a tavasszal, de még a nyáron is, nagy volt az aggodalom, hiszen Jürgen Klopp személyében a klubtörténet egyik legkiválóbb edzőjét kellett pótolni. A Feyenoordtól érkező Arne Slot ugyan jó edző hírében állt, de kevesen gondolták, hogy azonnal ráncba tudja szedni a mentorát veszített gárdát. Ezek után ráadásul az átigazolási piacon gyakorlatilag teljesen passzív maradt a klub – egyedül Federico Chiesa érkezett mezőnyjátékosként, és a sérüléseit tekintve, ő is minek –, így voltaképpen most a komplett futballvilág ámul azon, hogy Slot irányításával a „vörösök” nemcsak az angol bajnokságot, hanem a Bajnokok Ligáját is az uralmuk alá hajtották (egyelőre).

Manchesterben nem új keletű a United vergődése, de a februárban kisebbségi tulajdonosként betoppanó Sir Jim Ratcliffe-et megváltóként fogadták a szurkolók, akik joggal hihették azt, hogy onnan már csak felfelé vezet az út, a brit milliárdos ugyanis a sportszakmai döntésekben kapott végrehajtói jogosítványokat. Ehhez képest október végén menesztették a régóta kegyvesztett Erik ten Hag menedzsert, mert a csapat tapodtat sem haladt előre, és a helyére november 11-ei hatállyal kinevezték a Sportinggal varázslatos eredményeket elérő Rúben Amorimot. Ahogyan a futballközvélemény korábban úgy vélte, hogy Arne Slot aligha éri el Jürgen Klopp szintjét, úgy volt egyértelmű az is, hogy Amorimmal nem lehet rosszabb a United, mint volt Ten Hag alatt. Nem egészen két hónap kellett, hogy kiderüljön, ez is tévedés. A napokban a skót legenda, Graeme Souness úgy fogalmazott a Daily Mailbe írt jegyzetében, hogy Amorim csak most szembesült azzal, hogy egy kígyófészekbe került, ahol az olyan elkényeztetett játékosoknak, mint Marcus Rushfordnak és Alejandro Garnachónak megengedték, hogy a rendszer fejére nőjenek, és nem tudják, hogy hol a helyük. Szerencsétlen Amorim, aki azért igyekszik vasszigorral rendet vágni az öltözőben, ráadásul kimondta a tiltott szót – kiesés –, amivel a klubnál még mindig komoly befolyással bíró személyeket (Rio Ferdinand, Gary Neville, Paul Scholes) haragított magára, és hirtelen nagyon kevés lett körülötte a levegő.

A Manchester intézményes problémáira azonban Jamie Carragher, a Liverpool korábbi kiválósága világított rá a legjobban a rangadó előtt, a The Telegraphban ugyanis a következőket írta: „A Manchester United vezetőségének sok mindent meg kellene válaszolnia. A legnehezebb mégis azt megmagyarázni, hogy miként adhattak 200 millió fontos költségvetést egy távozóban lévő edzőnek, aki a 4-2-3-1-es rendszerre épített, majd egy olyan menedzsert szerződtettek, aki három középhátvéddel és szárnyvédőkkel játszik.”

Szóval, a Liverpool–United szuperrangadó előtt nem is lehetett volna távolabb egymástól az angol klubfutball két legtöbbszörös bajnoka (erre mondta Paul Merson, az Arsenal korábbi angol válogatott játékosa a The Football Show-nak adott nyilatkozatában: „Ha a Manchester United legyőzné a Liverpoolt vasárnap, az idény legnagyobb meglepetése lenne. De aggódom a vendégekért. Ha a Liverpool korán betalál, el sem akarom képzelni, mi lesz a végeredmény”), de, mint tudjuk, a futballban bármikor bármi megtörténhet.

Például az is, hogy egy egész ország várja, hogy a legnagyobb klasszisa, aki kifejezetten jó formában zárta az újévet, egy ilyen kaliberű mérkőzésen tündököljön, majd miután minden jel arra utal, hogy a kezdőben kap helyet, a keretbe sem kerül be, mert lebetegedik. Jóllehet Arne Slot a meccset felvezető sajtótájékoztatóján külön kitért rá, hogy az év ezen szakaszában a betegségek is közbeszólhatnak a csapatösszeállításba, de ő sem gondolta, hogy ezzel felfesti az ördögöt a falra, Szoboszlai Dominik ugyanis vasárnapra kidőlt a sorból – információnk szerint vírusos – megbetegedés miatt.

Nem meglepő módon, a magyar válogatott csapatkapitányának hiányában az elmúlt időszakban szintén kiváló formát mutató Curtis Jones kezdett a tízes poszton – az angol válogatott játékos a 18. fordulóban, a Leicester ellen gólt szerzett, a 19. játéknapon, a West Ham otthonában gólpasszt adott –, Slot pedig valóban a legerősebb összeállításban küldte harcba övéit. Ez a támadósorban azt jelentette, hogy Mohamed Szalah és Luis Díaz volt a két szélső Jones mellett, Cody Gakpo meg az előretolt ék, a szűrőben Ryan Gravenberch és Alexis Mac Allister kapott helyet, a védelem pedig így állt fel Alisson kapuja előtt: Trent Alexander-Arnold, Ibrahima Konaté, Virgil van Dijk, Andrew Robertson.

A Unitednél Amorim továbbra sem engedett a pedagógiai szigorból, a vele állítólag tiszteletlenül viselkedő Garnachót újfent a padra ültette, Rashford pedig a keretbe sem került be, igaz, vele kapcsolatban az volt a hivatalos álláspont, hogy beteg. A három középső védős taktikai rendszert sem adta fel, Lisandro Martínez, Harry Maguire és Matthijs de Ligt előtt/mellett Diogo Dalot és Nuszair Mazraui volt a két szárnyvédő, Manuel Ugarte az ütköző ember a középpályán, aki mellett Kobbie Mainoo szőtte a támadásokat. Eggyel előttük pedig Bruno Fernandes és Amad Diallo segítette Rasmus Höjlundot. A kaput természetesen André Onana védte, ám az a hír járja Manchesterben, hogy Amorim nagy erőkkel keresi a sokat bizonytalankodó kapus rövid távú utódját.

A mérkőzés egyébként a házigazdák ígéretéhez híven, makulátlan gyepen vehette kezdetét, a Liverpool pedig nagyon taktikusan nem esett neki megsebzett ellenfelének, így az első komolyabb lehetőségekre is közel negyedórát kellett várni. Előbb Gakpo lépett ki jól a védők vonalában, majd lőtte el jobbal a bal kapufa mellett a labdát, míg két perccel később Mac Allister közeli lövését védte bravúrral Onana.

Majdnem újabb negyedóra telt el a következő lehetőségig, ekkor a mélységből meginduló Gravenberch lőtte el a labdát huszonöt méterről, miután nem talált társat, és bizony nem sokkal tévesztette el a jobb kapufát. Nem sokkal a félidő vége előtt villant először a Manchester United: a leshatárról kilépő Höjlund a jobb szélen vezethette a labdát Alissonra, de a kapus jól zárta a szöget a dán csatár közeli lövésénél.

Az első félidő tanulsága leginkább az volt, hogy a Liverpool nem erőltette a magas letámadást – ezt részben akár Szoboszlai Dominik hiányára is vissza lehet vezetni, de az mindenképpen kijelenthető, hogy Jones tűnt az egyik legpasszívabb hazai játékosnak –, így viszonylag kevés helyzet alakult ki a United kapuja előtt, jóllehet a manchesteriek sem építhettek a kontrákra, márpedig ezenkívül nem sok fegyverük lehetett az Anfieldben.

A kényelmes tempó azonban nagyon hamar a Liverpool körmére égett a második félidőben, amikor egy majdnem ártalmatlan szituációban Bruno Fernandes mesterien játszotta meg a labdát a beinduló Lisandro Martínezhez, aki a bal oldalon, az ötös sarkáról, ballal, irtózatos erővel zúdította a labdát a rövid felső sarokba. A meglepetés csak pár percig tartott, az egyből magasabb fokozatba kapcsoló Liverpool ugyanis szinte az első lehetőségéből kiegyenlített: Mac Allister indította a bal szélen Gakpót, aki az ötös sarkánál egy lövőcsellel elküldte De Ligtet, majd jobbal kilőtte a hosszú sarkot.

Arra sem kellett sokat várni, hogy visszaálljon a papírforma. A 67. percben De Ligt egyértelműen kezezett a tizenhatoson belül, és ugyan a jogos tizenegyest csak némi fáziskéséssel és VAR-ozás után fújta be a játékvezető, az addig nem sok vizet zavaró Szalah a Liverpool javára fordította a meccset.

Rúben Amorim csak ekkor nyúlt a cserékhez, de nagyon jó kézzel, mert a nem egészen tíz perce pályán lévő Garnacho a 80. percben kiváló ütemben lépett ki a bal szélen, és még jobb ütemben adott a tizenegyespontra, ahonnan Diallo – noha szorongatták a védők – kilőtte a bal alsó sarkot, így megint sürgősebb lett a Poolnak.

Az utolsó percekben természetesen megindult mindkét oldalon a csereáradat, és mindkét oldalon akadt még védeni valója a kapusoknak, ám az eredmény már nem változott. A Liverpool így is kényelmesen vezeti a bajnokságot, a United pedig négymeccses vereségszéria végére tett pontot, és talán elindulhat felfelé a tabellán, igaz, a két klubot még így is egy világ választja el egymástól. 2–2

ÖSSZEFOGLALÓ