Egyre viruló kékek – Cselőtei Márk publicisztikája

BIZONYOS SZEMPONTBÓL a mostani Premier League-idény az elmúlt évek legfurcsább évada. A sorozatban négy bajnoki címet szerző Manchester City teljesítménye visszaesett, az egyértelmű trónkövetelőként számontartott Arsenal többet bukdácsol a gondoltnál, a Jürgen Klopp-korszakot lezáró, Arne Slot személyében új edzőt kinevező Liverpooltól pedig sokan gyengébb teljesítményt vártak, ehhez képest jelentős előnnyel áll a tabella élén. Szoboszlai Dominikék vesztett pontokat tekintve hétpontos fórra tettek szert az első helyen. valójában csak néggyel vezetnek, ugyanis az Everton elleni múlt hétvégi bajnokit a rossz liverpooli időjárási körülményekre hivatkozva el kellett halasztani. Optikailag nem jól fest a négypontos előny azután, hogy ez a szám másfél héttel ezelőtt még kilenc volt, de ismerve az Everton játékstílusának keménységét, a Liverpool korai meccseken mutatott formáját (a bajnokit szombaton helyi idő szerint 12.30-tól rendezték volna) és az időjárási viszontagságokat, lehet, hogy a „vörösök” a halasztással jártak jobban. Ha Slot legénysége később megnyeri elmaradt mérkőzését, akkor a két legfőbb riválisa közül az Arsenalt 9, a Manchester Cityt 11 ponttal előzi meg, ami a bajnokság ezen szakaszában is jelentős, mérvadó előnynek számít. A kérdés viszont egyre inkább az, hogy tényleg csak ez a két csapat lehet-e a Liverpool kihívója.

A múlt hétvége slágermeccse egyértelműen a Tottenham–Chelsea fővárosi rangadó volt a PL-ben, s nem is okozott csalódást. A Spurs több mint tíz perc elteltével már két góllal vezetett, az idényben hatalmasat fejlődő Chelsea azonban fordított, 4–2-es előnyben is volt. Ange Postecoglou Tottenhamje így hiába szerzett már 31 gólt a bajnokságban, ami a teljes élvonal második-harmadik legtöbbje, ám gyengébb védekezése miatt csak a 11. Ahogy a már említett City, Arsenal duótól, a Spurstől is többet lehetett várni ettől az idényt megelőzően, de nem csak ez a három topcsapat teljesít gyengébben a megszokottnál. A legutóbbi évadban BL-indulást kiharcoló Aston Villa jelenleg hatodik, a néhány éve új tulajdonosának megérkezése miatt élklubnak kikiáltott Newcastle 12., míg az Erik ten Hag őszi menesztésével új korszakba kezdő, de egyelőre Rúben Amorimmal sem tündöklő Manchester United csak a 13. Előbbitől úgy, hogy a BL-ben egyébként továbbjutásra áll, ez nem rossz teljesítmény, utóbbinak viszont nincs sok oka az örömre.

A Newcastle-projekt lassabban indul be a vártnál, hiába sikerült már két éve a BL-indulás, a PL finoman szólva is alapos, szigorú pénzügyi szabályai miatt a szaúdi tulajdonosi háttér a tervezettnél jóval lassabban tud pénzt pumpálni a csapatba, a mostani keretnek pedig megvannak a korlátai. Ami az MU-t illeti, helyezését főképp a már említett holland szakember alkalmatlansága idézte elő, Amorim megítélésével még hónapokat kell várni, elképzelései egyértelműen látszanak az együttes játékán, de a kezdés döcögős, amint arra számítani lehetett. A tradicionális nagy klubok jó része tehát esélytelen arra a mostani évadban, hogy beleszóljon a bajnoki versenyfutásba, de egy csapatról, a Chelsea-ről még nem beszéltünk potenciális PL-győztesként, pedig ideje lenne.

„Bajnokesélyes a Chelsea?” – teszik fel a kérdést sorra a brit szaklapok, a klub viszont minden ehhez hasonló felvetést igyekszik elhessegetni. Legalábbis kifelé. „Az gondolom, jó irányba haladunk. Nem határoztak meg konkrét célt az idény előtt, pusztán arra kértek, fektessem le az alapokat, rakjam irányba a csapatot, hogy a következő tíz évben mindenkinek számolnia kelljen vele. Nem vagyunk esélyesek a bajnoki címre, jól állunk, de korai még erről beszélni” – fogalmazott a napokban a Chelsea nyáron kinevezett vezetőedzője, a korábban Pep Guardiola másod­edzőjeként dolgozó, a Leicester Cityvel a másod­osztályban bajnoki címet szerző Enzo Maresca. Ezzel szemben jelenleg a Chelsea áll a PL-tabella második helyén, számszakilag négy-, a vesztett pontokat számítva hétpontnyi lemaradásban a Liverpool mögött, megelőzve az Arsenalt és a Manchester Cityt is. A klub hármas holtversenyben a harmadik legkevesebb gólt (18) kapta a szezonban, miközben a legtöbbet szerezte, harmincötöt. Tény, hogy az elmúlt években, a tulajdonosváltását követően a transzferpiacon több mint egymilliárd eurót költő klubtól lehetett fejlődésre számítani, de erre a szereplésre így sem sokan fogadtak volna. Lássuk, mi állt össze a londoni kékeknél!

Az előző évadban Mauricio Pochettino vezette a csapatot, a kezdés pocsék volt, aztán egyre inkább összeállt a játék, a Chelsea a hatodik helyre futott be, de az MU FA-kupa-győzelme miatt ez csak a Konferencialiga-induláshoz volt elegendő. A szurkolók szinte egyöntetűen egyetértettek abban, hogy az argentin vezetőedzőnek további időt kell hagyni a munkához, a Todd Boehly, Behdad Eghbali amerikai tulajdonospáros azonban nem így gondolta, s menesztette Pochettinót. Helyére a már említett Marescát ültették le, akiről tudni lehetett, hogy markáns elképzelései vannak a Guardiolától ellesett pozíciós futballról, egyértelmű volt, milyen lesz az együttes stílusa, ha ő veszi át az irányítást, a kérdés már csak az volt, mennyire tud együtt dolgozni a méregdrága, elképesztően fiatal, rutintalan, de tehetséges futballistákkal. Az olasz szakember első feladata az volt, hogy igényei szerint nyirbálja meg a keretet, hiszen a nyári érkezőkkel együtt volt, hogy csaknem 50 játékos látogatta az edzéseket, ez a létszám napjaink modern, egyre több tétmeccsel járó labdarúgásában is nonszensz. Maresca gyorsan és határozottan döntött, akikre nem volt szüksége, azokat száműzte, a Chelsea felső vezetősége pedig azon volt, hogy a tranzakciókból anyagilag viszonylag jól szálljon ki. Akik maradtak, egyformán esélyt kaptak az új vezetőedzőtől, de Maresca így is hamar kijelölte azt a 15-16 játékost, akikre állandóan szeretne számítani.

A Chelsea a Manchester City elleni kétgólos vereséggel kezdte az idényt, a Kl-ben még selejteznie is kellett a főtáblához, de szép lassan minden összeállt, s apró megingásoktól eltekintve azóta is szárnyal. A londoniak legutóbbi hét tétmeccsükből hatot megnyertek, csak az Arsenallal játszottak döntetlent, az európai kupában pedig a tabella élén állnak, míg a PL-ben a már említett második pozíciót foglalják el. A legnagyobb sztár a múlt bajnoksághoz hasonlóan ezúttal is a tavaly nyáron szerződtetett, még mindig csak 22 éves Cole Palmer, aki az élvonalban már 11 gólnál és hat gólpassznál jár, de kezdenek beérni az utóbbi évek méregdrága vételei is. Az összesen bőven több mint 200 millió euróért szerződtetett középpályás duó, Enzo Fernández és Moise Caicedo karrierje legjobb heteit éli, előbbi támadásban, utóbbi védekezésben lépett hatalmasat előre, a Levi Colwill vezette védelem egyre stabilabb, a Victor Osimhen meghiúsult átigazolásával kezdőcsatár maradó Nicolas Jackson pedig „helyzetkihagyó gépből” igazi „támadófegyverré” vált: miközben továbbra is rengeteg lövése van, a gólokat és az asszisztokat is szállítja. Még az olyan, elsőre érthetetlen nyári transzferek is bejöttek a Chelsea-nek, mint a Manchesterből kölcsönben elhozott Jadon Sancho vagy a Wolverhamptontól 60 millió fontért megvett Pedro Neto. Igaz, a vártnál jóval gyorsabban összeálló Maresca-projektnek vannak vesztesei, mint a néhány éve Lipcsében világsztárnak tetsző, itt többnyire csak csereként beálló Christopher Nkunku vagy az Atlético Madridtól megszerzett Joao Félix, ráadásul a fizetésük is magas, s jó eséllyel nem is elégedettek helyzetükkel, de ez járulékos veszteség a százmilliókat költő, ezzel sokat kockáztató, ellenben lendületben lévő klubnak.

Ha Maresca nem is, én bátran kijelentem, hogy ez a Chelsea már most bajnokesélyesnek nevezhető, még ha nem is gondolom azt, hogy a végén magasba emelheti a PL-trófeát. Lesznek még hullámvölgyek a londoni kékek idényében, s kérdés, egy ennyire fiatal keret mire jut egy viszonylag rutintalan vezetőedző irányításával. Igazából együtt egyszerre két lépcsővel léptek feljebb egy helyett, ami arra szinte biztosan elég lesz, hogy az együttes jövőre ismét a legrangosabb kupaporondon, a Bajnokok Ligájában bizonyíthasson. Minden más ajándék, de korántsem lényegtelen, hiszen az Arsenal vagy a City megelőzése továbbra is bravúr volna a javából.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!