FFT: „Az Arsenal veretlen idényét elcseréltem volna egy BL-sikerre”

– Nem bántad meg az első néhány hónapban, hogy az Arsenalhoz igazoltál? Passzolt a stílusod a főleg fizikai erőn alapuló labdarúgáshoz? (Catherine Penton, Kingston)
– Emlékszem arra, amit Wenger mondott nekem az első meccs előtt, amit a Sunderland ellen játszottunk idegenben: „Ma a kispadon fogsz ülni, és végignézed, miről is szól az angol futball”. A huszadik percben már azon gondolkodtam, mit is keresek én itt? Nagyon kemény volt Franciaországhoz képest, de végül megszoktam. Változtatnod kell a játékstílusodon: az angol foci fizikai jellegű, keményen rúgnak téged is. De ez ma már nagyon tetszik. (Nevet.)

– Spanyol és portugál szülők leszármazottja vagy, hogyhogy annyira franciásak a gesztusaid? Ültél valaha tükör előtt, hogy ezt a kontinentális undormányt gyakorold? (Mark Simpson, Tonbridge)
– Hé, Franciaországban nőttem fel! Ilyen a kultúra, ilyen a neveltetés. Az ereimben spanyol és portugál vér csörgedez, de Franciaországban születtem és nevelkedtem. (FFT: Inkább franciának, spanyolnak vagy portugálnak érzed magad?) Egyiknek sem. Úgy érzem, mindegyikből egyaránt származom. Nem akarom a különbségeket keresni. Európai vagyok.

– Az angol szurkolók a büntető érdekében megjátszott műesést csak úgy hívják, hogy „csinálj egy Pirest”. Mit kezdtél a műesések angol megítélésével, ami teljesen más, mint a kontinentális? (Aidan Matthews, Wight-sziget)
– (Nevetni kezd.) Tudom, tudom! De minden esetben történt szabálytalanság, ezt tudnod kell. Emlékszem, egyszer kaptam egy tizenegyest a Portsmouth ellen. Mindenki az hitte, hogy színészkedtem, senki nem hitte el, hogy a védő hozzám ért. Ha hozzám ér, persze elesem, de akkor már hozzám ért, így tizenegyes. Az én hibám, de végül is a játékvezető dönt. (FFT: Az angol foci változtatott rajtad?) Igen, igen, változnom kellett. Amikor a játékosok már úgy voltak, hogy megütnek, arra fel kellett készülnöm, és állnom kellett volna a sarat, de végül nem bántottak.

– Szívesen elvesztettél volna-e egy bajnokit abban a szezonban, amikor az Arsenal legyőzhetetlen volt, cserébe azért, hogy megnyerjétek a Bajnokok Ligáját? Mekkora volt a nyomás, hogy tartsátok a negyvenkilenc meccsen át megdönthetetlen rekordot? Akartál titokban veszíteni, csak hogy megszabadulj a nyomástól? (Paula Dous, Bromley)
– Az ötvenedik mérkőzés (2–0-s vereség a Manchester Unitedtől – a szerk.) szinte olyan volt, mintha kiraboltak volna. Hogy felcseréltem volna-e mindezt egy BL-győzelemért? Természetesen. A BL-cím még hiányzik az Arsenal gyűjteményéből. Abban a korszakunkban nagy volt a nyomás, de élveztük. Kimentünk a pályára, és tudtuk, hogy nyerni fogunk. Azt akartuk, hogy fusson a szekér, sohasem akartunk titokban veszíteni. De az ötvenedik játék felért egy rablással. Ha döntetlen lett volna, korlátlan ideig folytatjuk. Az a találkozó nagyon fájt, nehéz volt elviselni. Ráadásul a Manchester United ellen!

A Robert Piresszel készült teljes interjú elolvasható a FourFourTwo.hu-n, IDE KATTINTVA!