Százból ő az az egy – Marcus Rashford útja a nélkülözéstől a nélkülözhetetlenségig

Ismeretlen számról keresték Marcus Rashfordot 2020 decemberében. A Manchester United támadója engedett a kíváncsiságnak, fogadta a hívást, a vonal túloldalán pedig Sir Alex Ferguson hangja hallatszott. A manchesteri egyesület legendás menedzsere csaknem egy órán keresztül szóval tartotta Anglia újdonsült kedvencét: társalogtak életről, karrierről, nélkülözésről – és persze labdarúgásról. Sir Alex Ferguson gratulált Rashfordnak a 2020-as szerepvállalásához, mint ismert, az önzetlen labdarúgó eleinte négyszáz, Manchester körzetében élő rászoruló gyerek étkeztetésében segédkezett, majd rádöbbent, hogy a média és a szurkolók támogatásával felvértezve még többre képes, és erőfeszítéseinek köszönhetően 1.7 millió ember életét változtatta meg...

A sikertörténetben megkerülhetetlen Rashford személyes mozgatórúgója, megértéséhez bepillantást kell nyernünk az életébe.

Minden a ház előtti kis udvaron kezdődött, a szomszédok csodájára jártak a dekázó fiúnak, aki remekül utánozta példaképe, Cristiano Ronaldo mozdulatait. A családjának nem volt ismeretlen fogalom a nélkülözés, a kicsi Marcus anyukája hiába dolgozott gyakran három műszakban, sokszor a barátok, jóakarók segítették ki étellel, jószerével a karácsonyi vacsorájukat is a jótékonysági szervezeteknek köszönhették. Különleges események, kiváltképpen egy-egy jól sikerült mérkőzés után a família a közeli kebabozóban ünnepelt, miként tette azt Rashford első professzionális szerződése aláírását követően. A tinédzser első dolga az volt, hogy kifizette édesanyja lakástartozását.


„Először tizenkét éves korában találkoztam Rashforddal  – mondta Colin Little, a Manchester United utánpótlásában dolgozó szakember a The Athleticnek. – Közel laktam hozzá, ezért mindig én vittem a gyakorlásra. A megbeszélt találkozókról egyetlen percet sem késett, bármilyen zord volt az időjárás, mindig ott volt. Jobb napokon otthonról hozott szendvicset szorongatott a kezében, ám sokszor előfordult, hogy üres gyomorral teljesítette az edzéseket.”

Érthető, hogy Rashford miért fordult nyílt levélben a brit parlamenti képviselőkhöz és Boris Johnson kormányfőhöz tavaly, és küzd körömszakadtáig a gyermekszegénység ellen. „Emlékszem édesanyám elfojtott sírására, ahogyan tizennégy munkával töltött óra után az ágyában próbál elaludni. Ez volt az én valóságom”  – olvasható megrendítő vallomása.

Korán megtanulta, hogy a labdarúgás jelenti az egyetlen kitörési lehetőséget Wythenshawe utcáiról. A Manchester City U9-es csapatánál egy hetet töltött nyolcévesen és két mérkőzésen szerepelt: a Wolverhampton és a Sheffield Wednesday ellen bizonyította rátermettségét. A Liverpool és az Everton is kinézte magának a tehetséget, de ő gondolkodás nélkül a Manchester United mellett döntött.



„Tragikus életútja is lehetett volna, a környéken nevelkedő srácok többségéből drogos lesz, de már akkor tudtam, hogy ő lesz a százból az egy, aki valóra váltja az álmait  – folytatta Colin Little. – Szemtanúja voltam, amikor a barátaival veszekedett. Kérlelte a társait, hogy álljanak le a drogokkal. Megdöbbentett, mennyire céltudatos és mekkora szíve van.”

Utóbbit tapasztalhatták kortársai a középiskolában. Az egyik legjobb barátja, Jimmy Dunne elárulta, mindig számíthatott Rashfordra. Említhetnénk Charlie Scott példáját is, aki hónapokon keresztül depresszióval küzdött, rettegett, hogy nem tud megfelelni a környezete által támasztott elvárásoknak. Amint értesült erről Rashford, rögtön felhívta és bátorította. Noha Charlie Scott nem futott be hasonló karriert, mint társai – jelenleg a hongkongi Happy Valley védekező középpályása –, a futball szeretetét szerencsére megőrizte.

„A Premier League-játékosok kilencven százalékának más tervei vannak, mint Marcusnak – mondta Jimmy Dunne, a Burnley középhátvédje. – Nyilván a céljai között szerepel, hogy megnyerje valamikor a Bajnokok Ligáját és az angol bajnokságot. Nála azonban mindig máshol voltak a hangsúlyok: 2020-ban a gyermekek étkeztetése élvezett elsőbbséget. Nem meglepő, hogy érvényesítette az akaratát, ha azt venné a fejébe, hogy ő lesz az első labdarúgó a Holdon, akkor megvalósítaná.”

Ha már csillagászat: a „Rashord-üstökös” feltűnésére 2016-ig kellett várni a felnőtteknél. A Manchester United a dán Midtjylland ellen játszott az Európa-ligában, Marouane Fellaini és Ashley Fletcher a találkozó előtti napon kidőlt sérülés miatt. Őket követte Anthony Martial a bemelegítéskor, így az amúgy sem szívbajos Louis van Gaal Marcusnak szavazott bizalmat a kezdőcsapatban. A villámléptű támadó két góllal vette ki a részét az 5–1-es győzelemből, majd azon a héten az Arsenal elleni bajnokin (3–2) is duplázott a holland menedzser és a szurkolók legnagyobb örömére. Rashford az Európa-liga-mérkőzés éjjelén nem sokat aludt, és a regenerálódását aligha segítette, hogy reggel dolgozatot írt... A szorgalmas – ugyanakkor nagy csirkefogó – diák hírében álló futballista természetesen eleget tett középiskolája követelményeinek. És nem utolsósorban mindig megfelelt klubja elvárásainak is.

A Granada elleni góljával jelentős mérföldkőhöz érkezett 2021-ben, hiszen Wayne Rooney (2008 és 2010 között) óta az első manchesteri futballista, aki egymás után második idényében elérte a húsz gólt. A klub góllövőlistáján olyan hírességeket előzött meg 87 találatának köszönhetően, mint David Beckham (85), Éric Cantona (81) vagy Dwight Yorke (65). Rashford a 2019–2020-as évadban Ole Gunnar Solskjaer hadrendjében (4–2–3–1) balszélsőként kapott szerepet, az esetek többségében Martial volt a csatár. A norvég menedzser újabban már a jobb oldalon is beveti, ami ellen Marcusnak egyáltalán nincs kifogása.

„Elfogadtam, hogy az edző kezében a labdarúgó csupán eszköz – vallotta a The Athleticnek. – Ezért próbálok a lehető legprofibb módon hozzáállni ehhez a világhoz. A meccsek után nem pazarlom az erőmet felesleges telefonhívásokra, a vacsorát követően a lehető leghamarabb ágyba szeretnék kerülni, hogy a testem megfelelően pihenhessen. Sokat fejlődtem az évek során, nem mondom, hogy nem viselnek meg a vereségek, de könnyebb túltennem magamat rajtuk, ha mindent beleadok. Szerencsés vagyok, hogy nap mint nap azt csinálom, amit a világon a legjobban szeretek.”

Kevesen tudják róla, hogy a megélhetési nehézségek mellett a teste is próbára tette fiatalon. Az Osgood-Schlatter-betegséget a köznyelv növekedési porcleválásként ismeri. Rashford 14 évesen küzdött meg a fájdalommal. A sípcsontja felső részét érintő csontelhalási folyamatot szerencsére időben észrevették, és visszafordították az egyesületnél dolgozó orvosok. Az angolok üdvöskéje azóta még jobban megbecsüli a szerencséjét, talán nem meglepő vele kapcsolatban, hogy nem felejtette el, honnan indult. A mai napig visszajár Wythenshawe utcáira, mert bevallása szerint a közeli kebabozó ételeinél csak a régi baráti beszélgetések élvezetesebbek...

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. április 24-i lapszámában jelent meg.)