„Kezdjük az eufóriával. Amikor az a gól született – írja Kompany a FourFourTwo Magazinban. – Azt nem állítom, hogy a lövés pillanatában tudtam, hogy bemegy, mivel ilyesmiket a csatárok szoktak mondani. De azt azért sejtettem, hogy lehet belőle valami. Mondjuk egy szép támadás. A statisztikák tükrében nem lehetett biztosra venni ezt a gólt sem. Várnom kellett a labdára, mielőtt lőhettem volna. És aztán? Aztán minden összemosódott.„Kezdjük az eufóriával. Amikor az a gól született – írja Kompany a FourFourTwo Magazinban. – Azt nem állítom, hogy a lövés pillanatában tudtam, hogy bemegy, mivel ilyesmiket a csatárok szoktak mondani. De azt azért sejtettem, hogy lehet belőle valami. Mondjuk egy szép támadás. A statisztikák tükrében nem lehetett biztosra venni ezt a gólt sem. Várnom kellett a labdára, mielőtt lőhettem volna. És aztán? Aztán minden összemosódott.
Őrült érzelmek, gyermeki öröm és hatalmas megkönnyebbülés tört ki belőlünk. Mielőtt feleszmélhettem volna, ott feküdtem, és az égszínkék mezes csapattársaim mind rám ugrottak. Fantasztikus pillanat volt. A legfontosabb, hogy egy lépéssel közelebb kerültünk a Premier League-győzelemhez. De a tomboló csapattársaim közül egy sem sejtette, hogy az volt az utolsó meccsem az Etihadben.”
A teljes cikket elolvashatják a FourFourTwo.hu oldalán, ide kattintva!